1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2006 | 2007 | 2010


2017.04.17. Cikk a Soft Orangeról a Rattle Inc. heavy metal magazin FB oldalán

JUBILEUM
Eclipse: Soft Orange
(1997, LMS Records felvétel, szerzői kiadás)
A heavy metal világában eltöltött csaknem három évtized után arra a következtetésre jutottam, hogy ha valami egyedi és különleges, akkor azt adott pillanatban a rajongók (és úgy en bloc a szakma) nem értékelik, nem kedvelik, nehezen fogadják be és csak később fedezik fel az adott hanghordozó értékeit. Ez nemcsak hazánkra vonatkozik, hanem nemzetközileg is érvényes. Ami Magyarországot illeti, hiába vagyunk területileg kicsik, népsűrűségileg kevesen, zseniálisabbnál zseniálisabb csapataink voltak/vannak. Értelemszerűen nem a Pokolgépre, az Ossianra, a Junkiesra, a Tankcsapdára vagy a Depresszióra gondolok, hanem olyan együttesekre, mint az Undertaking, a Tormentor, az Alfred’s Violin, a Bedlam, a Mood, a Room Of The Mad Robots, a Nevergreen, a Magma Rise, a Sear Bliss és még sorolhatnám. Valljuk be, roppant büszkék lehetünk „nemzeti” metal színterünkre. Volt nekünk egy csodánk, akik sajnos egy az egyben a feledés homályába merültek, ez pedig nem más, mint a miskolci Eclipse. (Miskolc annak idején komoly tényező volt idehaza, többek között a Bedlam, a Syndrome, a Marylin, a Rotor is az „acélvárosból” indultak el).
Technikás thrash metal formációként alapították meg a zenekart Tisza Tamás és Barna Tamás gitárosok, illetve Hudák Attila basszusgitáros, akikhez nem sokkal később Szarvas Attila dobos csatlakozott. Még ugyanabban az évben rögzítették első, Demo ’90-re keresztelt szalagjukat, amely látványos belépő volt a honi undergroundba, hiszen egyrészt országos ismertséget szerzett nekik, másrészt a Hard Life című rockzenei szaklap a hónap demójává választotta. (A nagy ho-ho-ho horgász intrójával indult az anyag).
Mint az akkori bandákat, az Eclipse-et is érzékenyen érintette a kötelező sorkatonai szolgálat letöltése, így két évre „eltűntek”, és csak 1992-ben jelentkeztek új művel, a The Man With Capitals-szel. Ezen a kazettán már új dobos játszott Takács József személyében, valamint ekkor érezte a banda, hogy tovább kell lépnie zeneileg, újat kell alkotnia, teret engednie más zenei hatásoknak, és ekkor lépett be hozzájuk a ex-II. Ukrán Front gitáros/vokalista Rákos „Rezső” Tibor, felmentve Barna Tamást az énekesi szerepkör betöltése alól.
Kis túlzással, ezután egy ötéves „semmittevés” következett, de ez csalóka, mert az Eclipse igenis aktív volt. Folyamatosan új szerzeményeket komponáltak, Hudák Attila egy basszusgitáros tehetségkutatót is megnyert, hatásaik, zenei világuk tágult, bővült. 1994-ben győzelmet arattak a Rockland tehetségkutató versenyén, majd az 1996-ban elkészített hatszámos promóciós felvételük révén felkerültek a Metal Hammer Hungarica az évben megjelentetett Demonstráció III. című válogatására. 1997-ben maximális sikerrel zárták Szombathelyen az LMS (Vida Ferenc – R.I.P.) tehetségkutatóját (elsők lettek), amelynek eredményeként lemezszerződéshez jutottak, és lehetőségük nyílt felvenni bemutatkozó korongjukat, a Soft Orange-et. (Ami a kiadó inkorrekt hozzáállása miatt végül szerzői kiadásban látott napvilágot).
Amennyiben magyar metal unikumról, különlegességről beszélünk, akkor ez az album jut elsőként eszembe, már csak azért is, mert az Eclipse-et senkihez sem lehet hasonlítani. Emlékszem, annak idején a Voivod-ot, a Tool-t említették párhuzamként, összehasonlítási alapként, ehhez viszont nem tudok hozzászólni, mert a kanadaiak pályafutását csak felületesen, a Tool-ét pedig egyáltalán nem ismerem. Egy súlyos, sötét, szúrós, nyomasztó hangulattal felruházott alkotás élt a memóriámban, és sokadszorra visszahallgatva a CD-t (Rezső, nagyon szépen köszönöm!) nagyon nem is lőttem mellé. Tényleg kategorizálhatatlan a muzsika, ugyanakkor időtálló. Rengeteg forrásból táplálkozik az anyag, konkrét hatásokat, bandákat, még ha, rákényszerítenének, sem tudnék említeni, maradjunk annyiban, hogy nem egy mainstream, mindenki által körülrajongott cuccról van szó.
A többieket nem megbántva, Hudák Attila teljesítményét mindenképpen ki kell emelnem, mert ennyire zseniális, technikás basszusgitárost itthon én még nem hallottam. A „srác” nemzetközileg is simán megállná a helyét, esetében abszolút nem túlzás a magyar Steve DiGiorgio vagy Doug Keyser (Watchtower) meghatározás. Jazzben, funkban (Plainsong), metalban egyaránt otthonosan mozog, elképesztő futamokat penget mindegyik tételben.
A számok nem adják meg magukat első hallásra, nagyon oda kell figyelni, résen kell lenni a befogadásukhoz, de ha az ember rájuk állt, időt, energiát invesztált a meghallgatásba, abszolút működik a dolog. Nem beszélve arról, hogy a tíz nóta 45 perc játékidőt tesz ki, tehát túl sem bonyolították a dalokat. Oldva a már fentebb taglalt nyomasztó hangulatot, pszichedelikus elszállásokkal, dallamokkal szövik át a darabokat, legyen szó a címadóról, a Trip-ről, a Crimson Wind-ről vagy a The Bell-ről, míg a Childhood’s End a zongora révén egyfajta bárzenei beütést kap. És akkor ott van még a Poker Face, a Third Bank of the River, a Blue és a Stonehands – meg sem kísérlem jellemezni őket, mert kevés vagyok hozzájuk.
Rez érzelmektől fűtötten, szuggesztíven adja elő a darabokat, Takács József változatosan, technikásan dobol, Barna Tamás és Tisza Tamás riffjei, szólói pedig gyalulnak. Mindehhez erős, telt megszólalás párosul, így kizárólag egy maximális, hibátlan végeredménnyel, produkcióval állunk szemben.
Még két hanghordozót (Ageless EP, Slowsonic lemez) jelentettek meg, dobos poszton tagcserék is történtek, majd sajnos feloszlottak, eltűntek a szemünk elől. Nagy kár, illetve szégyen ez számunkra, mert még egy ilyen egyedi, szenzációs, különleges, párját ritkító zenekar nem egyhamar fog Magyarországon létrejönni. D. L.


Metal & Hard Rock Hammer 2011/2

Bp., Tündérgyár, 2010. november 6.
ECLIPSE, ANGERTEA, AD ASTRA
Az átlag pincekluboknál tágasabb, ámde így is erősen szocreál hangulatú Tündérgyárba most evett oda először a fene, pedig már jó ideje bástyája a hely az undergroundnak. De a miskolci Eclipse játszott, kb. 3 (nekem 4) éve először, nem volt kibúvó.
Az Ad Astrát, mint kb. minden mást, rég nem láttam, kíváncsi voltam, hogy működik az új felállás, amiben jobbára Erdélyi Péter gitáros énekel, Specker Balázs, az új gitáros meg néha segít a vokálokban, jól. De vegyes volt a kép. Egyfelől jók a régi dalok, hát még az újak, amikben még több stílust kevernek jó riffekkel, meg a Peter Gabriel-Sledgehammer és U2-Hold Me… feldolgozások is megtették. Másfelől viszont nem ütött az egész. Nem jött le az a színpadról az, ami a másik két fellépőnél. Ötletes, szimpatikus banda az Ad Astra, de nincs meg az a magával ragadó erő, feeling, energia, vagy minek nevezzem. Petinek nem olyan erős a torka, és Balázs idétlenkedései semfeltétlenül javították a helyzetet.
Bár ha ebbe belekötök, mit mondjak az Angertea énekes-gitáros Gergő átkötő szövegeiről? Hacsak azt nem, hogy magához képest visszafogott volt. De a zenekar úgy en bloc nem. Annyi szenvedély van abban, ahogy és amit zenélnek, hogy még azt is megérinti, aki most látta őket először. Pedig nem egy szép zene az övék, tele frusztrációval, kiakadással, különféle negatív érzések meg gondolatok meg élmények kiüvöltésével. Kb. olyan, mint egy vérig sértett sündisznó és egy hallucinogén füveken élő stegosaurust megzabált tyrannosaurus rex szerelemgyereke. És nem tudom, mi lesz a Neil Kernon producerrel közös dolgaikból, de így is világszínvonalon zúznak. Hát hogy szólnak már azok a riffek Gergő gitárjából?! Hogy visz, sodor Miguel basszusjátéka! És Ottó is hogy dobol már?! Ilyen fejjel az a hentes melózik, akit behívtak szabadságról a Bahamákról. Iszonyat nagy volt!
Hanem azért az este mégicsak a 20. szülinapját ünneplő Eclipse-é volt. Ez volt az első koncertjük Dömötör Tamás dobossal, aki korrektül helyettesítette a Németországban lakó Takács Jocit. Rezső mondjuk nincs a legjobb bőrben, de pár dal után feloldódott, és hozta mindazt, amit tőle megszoktunk. Sajátos fazon, meg a szövegei és dallamai is, nincs még egy ilyen, az biztos. A többiek meg néha akkora zúzást rendeztek, hogy csak néztem. Hudák Attila basszer irányította a mókát, eszement, miket művelt, a két Tamás meg hol az űrbe repített minket, hol meg a földbe döngölt, de úgy a lávarétegekig. Volt egy rakat szám a ’97-es Soft Orange-ról ill. a 2002-es Slowsonic-ról, meg még pár további (pl. a jó régi, nagyon ütős Shining Sun), és egy szem feldolgozás, a King Crimson Pictures of a City című monstruma. És mind működött, ennyi kihagyás és egyáltalán, ennyi év után is.
Az Eclipse kivételes egy képződmény. A kiművelt meg elszállt részek ellenére is metalabb a metal bandák jó részénél, és valaha rég nagyon sokszor leírtam, hogy mennyire elképesztően jó, és ez mit sem változott. A különbség annyi, hogy most már nem akarom senkire rátukmálni, megelégszem azzal, hogy nekem, meg még maréknyi embernek ekkora élményt jelent. Avagy, ahogy Rezső énekli a Before the Rain-ben: „Many times you don't say anything, Because you have too much to say”.
U.N.



2007/2.19.évf. METAL HAMMER
LEMEZAJÁNLÓ
ECLIPSE
Slowsonic
A miskolci Eclipse alighanem a kultikusnál is undergroundabb formáció. Első és eddig egyetlen lemezük 1998-ban jelent meg Soft Orange címmel. Ez a második album azóta íródik, készül, és még mindig nem végleges. Viszont egy az egyben, ingyen letölthető a banda honlapjáról, és ki tudja, lesz-e valaha CD formátumban is.
Hogy egyáltalán erre a verzióra miért kellett ennyit várni, arról biztos sokat tudnának mesélni az arcok, de az egyik fő ok, hogy az egyszer már elkészült anyag odaveszett az azt tartalmazó winchester elpusztultakor…
A 11+2 számos anyagot így különböző felvételek alkotják. Itt van a 2001-es Ageless promo mind a 4 száma (meg a Pictures of a City c. King Crimson feldolgozás is), és bizony érezni a differenciát a máskor rögzített nótákkal. Összességében pedig épp a hangzás a Slowsonic jelen formájának gyenge pontja (bár, ha 192 Kb/s-nél jobb minőségű mp3-akat lehetne letölteni…).
A zene nagyon sokban emlékeztet a King Crimson féle borult progresszív rockra, de vannak különbségek is. Rezső hangja sokban emlékeztet a God Machine-os Robin Proper-Sheppardéra (sőt az Asleep szövegében konkrét sorokat vett át tőle), vagyis kicsit alterockos, olyasmi orgánum ez, amivel a nihilt és a legmélyebb érzelmeket is ki lehet fejezni. Dallamai is elég speciálisak, sokszor teljesen a maguk útját járják, látszólag kerülve a zene vonalát – de épp az az egyik legfőbb vonzerő az Eclipse-ben, ahogy Rezső költemény értékű, belső vívódásokra és a külvilág szellemi-lelki sivárságára világító sorai sajátos mintákat képezve összefonódnak az önmagában is épp elég bonyolult, vibráló muzsikával.
Amiben, a sok tappinges, lebegős, finom rész mellett iszonyú súlyos metal témák is vannak dögivel. Alapvetően az Eclipse a thrash-ből indult még ’90-ben, sőt Rezső, aki itt-ott (Schizo, Slowsonic) elereszt némi brutál hörgés-üvöltést, hajdanában death metal bandában énekelt. És ez mélyen belül érződik is. Barna Tamás és Tisza Tamás gitárosok, Hudák Attila basszer (aki több dalban szólózik is) és Takács József dobos fantasztikus zenészek, akik mindig képesek meglepetést okozni.
Így történhet, hogy a legszebb dallamokat hordozó Before The Rain szellős, mégis oly’ sűrű simogató hangokban, mint egy csendes eső; hogy a False Mirror egyszerre riffelős metal és keletiesen lebegős dal; hogy a Daydreaming egyre forr, míg végül egy magyar népzenéből vett, mégis Sabbath súlyú témában robban ki; vagy hogy a Catamaran úgy ringat, ahogy hullámok a hajót, s talán még a sirályokat is látod a ragyogó magas égen, de belül mégis tudod, hogy ez csak egy álom. Egy álom, mikor kiakaszt a való világ üressége és kilátástalansága.
Noha az Eclipse-nek szinte semmi konkrét terve nincs, s így nem tudni, mi lesz velük, az albumot töltse le mindenki, aki szeret olyan bandákat, mint az Isten Háta Mögött, a Gire, a Watch My Dying, vagy akár a Tool meg a fentiek. Meglehet, a rajongókon múlik, hogy legyen még Eclipse.
U.N. / 10



2007/2.19.évf. METAL HAMMER

ÉLŐ FÉM
ECLIPSE
Miskolc, Vian klub
A 2004-es Sziget óta nem volt Eclipse koncert, s ki tudja, lesz-e még, így menni kellett Miskolcra.
A számolatlan évek óta készülő, s talán végre végleges formát nyert album, a Slowsonic teljes egészében felkerült a csapat honlapjára (www.eclipsemusic.hu), és persze ennek anyaga adta a program gerincét is. Erre pedig a leginkább a King Crimson hatott (nyomták is tőlük a Pictures of a City-t), vagyis eléggé komplex és borult és progresszív muzsikát tol a kb. 17 éves Eclipse, de metalnak sincs híján. Meg valami speciális atmoszférája is van ennek a zenének, amihez Rezső szövegei és sajátos éneke is sokat tesznek. Bizony.
Rezső amúgy az egyetlen tag a bandában, aki az elmúlt két évet zenéléstől mentesen töltötte, ami kissé érződött is (régen jóval felszabadultabb volt), de így is OK volt. Ami meg az “Iklájpsz” zenészeit illeti, ők valami szédületesen jól tudnak zenélni – s nem mellesleg a két gitárosnak zöldre ill. kékre volt festve a szakálla, bármit jelentsen is ez.
A koncert legjobbja számomra a Before The Rain volt, minden idők legslágeresebb és legszebb Eclipse dala, de egy gyengébb szerzeményt sem játszottak. A ’97-es Soft Orange nótái, a korai idők thrashelős témái, meg a VoiVod-Tribal Convictions és Slayer-Mandatory Suicide feldolgozások is ütöttek. Meg az is jó volt, amikor a Varso basszer, Király Attila is pengetett a Plain Song-ban.
A koncert hangulata is ott volt – nem csak a hazai terep, de a hosszas kihagyás miatt is. Szóval megérte Miskolcra mennünk!
U.N.



Koncert / Eclipse, Miskolc, Vian klub, 2006. november 25.
Az Eclipse egy időben a legnagyobb magyar kedvencem volt, ami jelenidőben csak azért nem teljesen igaz, mert az elmúlt években nem sok aktivitást mutattak. Utolsó koncertjükön, 2004. aug. 6-án a Szigeten is láttam őket, és nem volt kérdéses, hogy a miskolci bulin is ott kell lennem.
A koncert apropóját leginkább az szolgáltatta, hogy minden tag ráért, meg hogy elkészült végre a második albumuk, a Slowsonic, ami teljes egészében (de nem 100%-ig végleges verzióban) letölthető a honlapjukról. Az első lemez, a Soft Orange még 1997-ben jelent meg…
A csapat tagjai közül egyedül az énekes Rezső az, aki a köztes időt zenéléstől mentesen töltötte (pl. mert közben Pestre költözött), és a két év kihagyás, ill. a csupán két megelőző próba nála érződött is. Régi teljesítményéhez képest meglehetőst visszafogott volt, de azért biztos élvezte ő is, hogy újra együtt muzsikálnak.



A koncert kb. 2 órájában a Slowsonic java mellett öt Soft Orange-os, és négy korai demós (tehát thrash) nóta is elhangzott, plusz 3 feldolgozás: King Crimson-Pictures of a City, Voivod-Tribal Convictions, Slayer-Mandatory Suicide. Szóval amiket régebben is sűrűn nyomtak. A mai Eclipse-re amúgy az első, tehát a Crimson hatott leginkább – az a “tapping-malom”, amit az újabb keletű számok egy részében levágtak, Trey Gunntól, Tony Levintől vagy Adrian Belew-tól is szép teljesítmény lenne, hehe.

Az Eclipse-ben fantasztikus zenészek játszanak (Tisza Tamás és Barna Tamásgitárosok, Hudák Attila basszer és Takács Joci dobos), és egy olyan énekes, Rezső, azaz Rákos Tibor, aki nem bír óriási hangterjedelemmel, ám dallamai, szövegei és egyénisége mégis rendkívól markáns figurává teszik. Kb. 17 éve létezik a zenekar (már amennyiben az elmúlt évek kevesebb-mint-vegetálását is létezésnek fogjuk fel), és amikor a legjobban ment nekik, akkor sem ismerték őket sokan. Meglehet, a metalosoknak túl progresszív, a proggieknak túl metal, amit csinálnak, de szerintem ha az ember hagyja magát sodortatni a dalokkal, akkor tök mindegy, melyik népcsoportba sorolható, élvezni fogja.




A koncert fénypontja számomra (mint azelőtt is oly’ sokszor) a Before The Rainvolt, minden idők legslágeresebb és legszebb Eclipse szerzeménye, de mindegyik tetszett, még a régesrégi durvulatok is. Jó volt zúzni a klipes Childhood’s End-re, lebegni a Soft Orange-ra, a Somewhere To Something-re, és így tovább. A hangulat is remek volt, Eclipse-ék halom régi jó haverje eljött (lévén odahaza játszottak), sőt, a Varso-basszerKirály Attila, akivel a Tisza-Barna páros közösen is zenélget egy projectben, még vendégszerepelt is a Plain Song-ban. Szóval egy cseppet sem bántam meg, hogy elutaztam Miskolcra.

A koncert után az egyetemvárosban, a nem régiben felépült Uni-Hotel-ben aludtunk, ami teljesen OK volt, semmi lelakottság, rendben lévő bútorok, és az árak sem vérfagyasztóak, bár nem tudom, koleszosként milyen ott az élet.



2003. október 7. Miskolci Zenész Klub
Eclipse: Egy éjszakás varázslat
Azt hiszem, ilyen tömeget sem látott még senki Eclipse-koncerten. Vagy 200 rajongó és érdeklődő, mint azok a bizonyos halacskák, már több mint egy órával a kezdés előtt bent toporogtak, és figyelték az egyre terebélyesedő színpadot, az egyre növekvő hangszerállományt és az egyre szaporodó vendégzenészeket.

Azt sejtettem, hogy nem mindennapos buli előtt állunk, de azt gondolni sem mertem, hogy életem egyik legjobb és leghosszabb koncertjét élem majd át itt, az Újgyőri főtér talponállóinak szomszédságában.
Az elnyúló beállás után, fél tíz tájékában végre belecsaptak. Először a hamarosan megjelenő kettes számú Eclipse-albumról élvezhettünk néhány esze menten jó nótát. Sokan mondják, hogy ez a zene túl agyas, bonyolult számukra, erre csak azzal vála-szolhatok, hogy jöjjenek el egy koncertre. Ilyen őszinte pörgést még nem láttam színpadon. Takács Joci dobosról eddig is tudtam, hogy stílusában a legjobb magyar ütősök egyike, de aznap több mint négy órát játszott szinte folyamatosan. A negyvenedik számnál is ugyanolyan átéléssel, pontossággal nyomta az alapokat, mint a koncert elején. Csak áradozni tudnék teljesítményéről, de ugyanezt mondhatom el a zenekar többi tagjáról Hamarosan felléptek az első vendégzenészek is, akik közül leggyakrabban az After All-os Szabolcsot és Krisztiánt láthattuk. Nem csoda, hiszen zenekaruk, bár teljesen más megközelítésből, de mégiscsak az Eclipse-szel rokonítható zenét játszik.
Nem akármilyen élmény volt hallani a Neural Booster hatalmas énekesét, Molnár Kolost, amint a legdurvább grincore témákkal sokkolta szegény King Crimson-os borulásra éhes közönséget. Kolos annyira professzionálisan űzi műfaját, hogy még én is, aki nem bírja idegekkel ezt a stílust, teljes elismeréssel nyilatkozhatom róla.
Kovács Gergely zongorista egy betétet játszott a zenekar első lemezének klipnótájában, a Childhood’s Endben, amelyet gyakran láthattunk a Z+ rockzenei műsorában is. Valamint a Lóg a ritmus gitárosával, Géczy Viktorral segédkezett egy Billy Cobham-darabban. Igazi "jazz workshop" hangulatot varázsoltak a színpadra, amelyben élvezettel követhettük nyomon a zenészek és hangszereik állandó párbeszédét.
A legnagyobb ovációt a Rotor zenekar Metálháború című száma eredményezte. A metál legenda csonka legénysége segédkezett felidézni azokat a boldog, szegecses bőrkabátokkal fémjelzett időket, amikor a rádióban Korn helyett még Helloween szólt.
Kedvenc nótámat, a Plainsong-ot a Varsó zenekart erősítő Király Attilával nyomták el. A tehetséges bőgőjátékos, zsenge kora ellenére derekasan helytállt. Aztán néhány feldolgozás és saját nóta után, fél négy körül látszólag véget ért a varázslat, de ekkor Rezső pezsgővel kezdte locsolni a fogyatkozni nem akaró, hűséges közönséget, majd néhány lelkes és serital által erősen doppingolt rajongó vállra kapta a zenekar tagjait.
Mit is mondhatnék, köszönöm, hogy ott lehettem. Kevés ilyen kitartó és technikailag képzett zenekar van Magyarországon, köszönnünk kell a szerencsének, hogy az egyik éppen a mi kis városunkban.
SirenSukar



2002 május 18. Tombstone.gr
Eclipse - Ageless / Peripheric
A Tombstone.gr görög internetes újság közölt a promo CD-ről egy kritikát.
Íme a fordítás:
Egy magyar banda, akik progresszív rockot játszanak progresszív metal hatásokkal. A mini cd 5 dalt tartalmaz, mindegyik elég érdekes. Talán nem a legjobb dolog amit eddig hallottunk, de ezek a srácok tehetségesek és ez nyilvánvalóvá válik a dalok által. A dalszerző képességei elég jók, a hangszerelés általában okos és a hangzásuk is tartalmaz kis dolgokat, amik még érdekesebbé teszik.
Persze nem minden tökéletes, amit még fejleszteni kell, az a produkció (gondolom a hangzás/keverés) és megtanulni azt, hogyan kell néha szimplábban játszani, hogy a melódiák jobban érthetőek legyenek. A hangszeres tudás elég jó és van egy-két nagyon jó technikai megoldás is.
A mini cd összességében nem rossz, és a srácok még tovább is fejlődhetnek a jövőben kemény munkával, mert megvan bennük a tehetség.
6/10



2002/05 Heroine's

Eclipse, Black Csimbók
Miskolc, Vian Club
Körülbelül negyed 10 körül értünk a Vian Klubba, gyakorlatilag első nézőként. Elég siralmas látvány fogadott, mert rajtunk és a rendezőségen kívül még kb. 5 ember lézengett a szórakozó helyen, akik egyébként mind a zenekar barátai voltak. Nem volt túl szerencsés az időzítés abból a szempontból, hogy mintegy 200 méterrel odébb épp az Ossian adott koncertet, bár a két csapat közönségében talán nem túl sok átfedés van... ;)
Bemelegítésképp a Black Csimbók robbant a deszkákra. A poén-projekt 3 tagja az Eclipse zenészei közül került ki (Tisza Tamás, Barna Tamás gitár, illetve Takács Joci dob), a basszusgitárt Balogh István (Johnny) kezelte, míg a mikrofont a Varsó énekese, Pál Viktor kaparintotta meg.
A zenészek szokatlanul és megdöbbentően néztek ki: Tisza Tamás Tódiként, Barna Tamás Darth Vader képében, míg Johnny valami elképesztő egérmaszkban nyomult, Takács Joci fején egy teljesen zárt szörnymaszk díszelgett (elég nehéz lehetett benne játszani), Viktor pedig elmebeteg módjára gesztikulálva adta elo a számokat, villázva és gonoszan forgatva közben a szemeit. A mély és komoly Eclipse ellenpontozásaként hihetetlen felszabadult és poénos volt ez a fellépés, soha nem nevettem még ennyit metal zenekar színpadi produkciója láttán, szóval Tamásék elérték a céljukat. Játszottak többek között Kyuss-t, Spiritual Beggars-t, Down-t, valamint Pro Pain-t és Helmet-et is. Ahhoz képest, hogy így, ebben a felállásban alig próbáltak, egészen olajozott volt a produkció. Na jó, a Kyuss-t elbaltázták kicsit... ;)
Ezek után lépett a színpadra az Eclipse. Mivel a Csimbók közben szép lassan kezdtek szállingózni a nézők, őket már erős félház fogadta. Elég rég láttam az Eclipse-et koncerten és meglepett, hogy még ezen a pici színpadon is mekkora energia feszült bennük, lejött a deszkákról a lelkesedés. A fiúk mostanában játszanak erre-arra az országban, így rendesen formában vannak, ez látszott is a produkción.
A zenekar hamarosan új lemezzel jelentkezik, így reméltem kapok valami kis fogódzót, hogy mire is számíthatunk. Amit hallottam, abból arra következtetek, hogy nem érdemes sokat izgulni azon, vajon Eclipse-ék lejjebb adnak-e a progresszivitásból, úgy látszik továbbra sem áldozzák fel a mélységet a közérthetőség kedvéért. A rájuk jellemző magabiztos technikai tudással, borultan és kissé depresszív módon nyomták a régi és az újabb számokat egyaránt. Számomra talán egy kicsit túl nyomasztóan is, a végére már kissé megfáradtam, annyira borús és sötét ez a zene.
A program jó részét a készülő lemez számai tették ki (Slowsonic, Daydreaming, Ordeal), kaptunk néhány számot a Soft Orange albumról (The Third Bank of the River, Plainsong, Soft Orange), felcsendült az Ageless promó néhány dala (Somewhere to Something, Before The Rain, Circulation) és hallhattuk a King Crimson feldolgozást, a Pictures Of The City-t is. Mindenesetre rendkívül meggyőző volt ez a produkció és újra megerősítette bennem azt az érzést, hogy az Eclipse a gondolkodó kisebbség zenekara, azé a rétegé, akik tudnak és mernek a dolgok mögé nézni, még akkor is, ha ott nem mindig csak szépséget találni. Drukkolok nekik, remélem hamarosan kézbe vehetjük az új lemezt és kívánom, hogy ne adják fel a küzdelmet, mert akik szeretik őket, azok állhatatosan kitartanak mellettük.
A koncert után még egy jópofa rock diszkó mozgatta meg az embereket, amely végeztével hajnalban mindenki kellően fáradtan és a többség eléggé illuminált állapotban indult haza. ;) Kellemes éjszaka volt.
Gogsi



2002/5.14.évf.144.szám METAL HAMMER

After@All/Stonehenge/Eclipse/Varso
Gödöllő, Trafó Club
Az akár egy mini ProgFeszt-nek is beillő rendezvényre sajnos nem jöttünk össze túl sokan, mindösszesen úgy nyolcvanan lehettünk talán, azonban a jó hangulattal ennek ellenére abszolút nem volt gond.
Az utánuk következő Eclipse vitte el nálam a pálmát ezen az estén – amennyire nem tudott elkapni a műsoruk tavaly a pécsi fesztiválon, annyira bejött most, amit működtek. A színpadi aktivitásuk talán visszafogottabb volt a szokásosnál, viszont akkorát muzsikáltak, hogy még! A programba a Soft Orange albumról csak egy nóta, a címadó fért bele, volt viszont Before The Rain és Circulation az Ageless promóról, meg még ennél is frissebb dalok (Ordeal és Schizo – talán ez utóbbi volt a legállatabb!), és így tovább; sőt a Pictures Of A City képében még egy nagyon pöpec King Crimson átdolgozást is hallhattunk. A négy hangszeres arc mindegyike fantasztikusan – és teljesen egyéni látásmóddal – muzsikál, az énekes Rezső sem egy mindennapi jelenség (az átkötő szövegei pl. ultrasúlyosak); és amit művelnek… nos, hát az páratlan szerintem. És nem csak itt, Magyarországon. Szerencsére most a hangzás is melléjük állt, úgyhogy tényleg minden feltétel adott volt a felhőtlen szórakozáshoz. Már jó néhányszor láttam eddig élőben a bandát, de ez a gödöllői fellépésük mindenképpen ott van a három legkirályabb Eclipse koncertélményem között. Mikor jön már az a Slowsonic album?!
Sch-dt



2002.04.05 Heroine's

After@All/Stonehenge/Eclipse/Varso
Gödöllő, Trafó Club
Az Eclipse-szel sem lemezen, sem koncerten nem találkoztam évek óta, és ezt bánom is rendesen. Mivel az újabb keletű dalokat még nem sikerült CD formájában kezembe kaparintanom, így ezen a koncerten próbáltam minél több eszenciát magamba szippantani, és határozottan nagy sikerrel tettem ezt, legalábbis a korábbi koncertélményekhez képest. Arra próbálok utalni ezzel, hogy bizony refréneket is felfedeztem a dalokban. Persze a zeneelméletben csak nagyon kis mértékben jártas emberként, most lehet, hogy nagy butaságot mondtam, de hogy mentsem a helyzetet, szóba hozom a fogósságot, ami már mindjárt más, hiszen tényként lehet elkönyvelni, hogy a "Fogyatkozás" zenéje soha nem volt fogós. Az új dalokban viszont fel-fel tűnnek ismétlődő részek, és nem kis örömömre, állat riffek is, úgyhogy a súly sem veszett el! És ha már súlynál tartunk, a Soft Orange egyetlen dalaként elhangzott a Childhood's End is. Ez volt a koncertjük csúcspontja. Azok a szaggatott riffek!!! Állítólag a srácok mostanság nem éppen felszabadultak. Ez azonban itt nem mutatkozott. Sőt, azt lehet mondani, hogy a négy fellépő közül ők voltak a legvidámabbak, és ez nagy szó!
Dankó János



2002/2.14.évf.141.szám METAL HAMMER

ÉLŐ FÉM
PROGRESSZÍV FESZTIVÁL
Pécs, IH
Az Eclipse 4 éve nem volt ilyen sulykoló és depresszív, mint itt. A 100. koncertet nyomták ebben a felállásban, de nem mondhatnám, hogy ünnepi volt a hangulat. Rezső ugyan lelkesen táncolt, mégis olyan sötét és negatív feelinget árasztott a zene, hogy attól mindenki teljesen beállt. Persze az iszonyat zajos hangzás sem segített ezen. Az Ageless EP dalai, az azoknál is újabb számok (pl. Schizo) és a Childhood’s End mind-mind zseniálisak, és most is elképesztő volt, miket összezenélnek ezek az elborult arcok – de az utóbbi időben sokkal jobb hangulatú koncerteket adtak, és nem lenne jó, ha visszajönne az a 4 évvel ezelőtti korszak.
U.N.



2001/1.13.évf.130.szám METAL HAMMER
ÉLŐ FÉM
ECLIPSE
Bp., Simon's Music Pub
A közel 2 órás koncertet úgy 40 ember látta, így ennyien vannak, akik alátámaszthatják, amit mondok. Ez már megint egy iszonyú jó koncert volt! Régebben meglehetősen depresszív hangulat uralta az Eclipse fellépéseit, de egy ideje már rendkívül barátságos, jó kedélyű bulikat nyomnak, ez a mostani is ilyen volt. Egy régi, jó pár Soft Orange-os, és rengeteg új dal hangzott el, valamint csupa király feldolgozás: King Crimson, Placebo (ha az eredeti is ilyen zúzós lenne, imádnám), Monster Magnet - Twin Earth, stb. Most sem tudnék csúcspontot megnevezni, mert egyszerűen minden nóta sütött. Volt, amelyik szénné zúzta az ember agyát, volt olyan, amitől repülhetett a hallgató, de olyan is, amire táncolni lehetett. A gyönyörű Before The Rain-t azért említem meg, mert most ez tetszett a legjobban; de a Somewhere To Something Crimson/Gunn/Ozric-jellegű lebegése is csoda volt.
A koncert végén meg bebizonyították, hogy lehet a 4 órás miskolci szülinapi bulin tapasztalatnál is durvább befejezést produkálni. A legsúlyosabb és legbonyolultabb Eclipse nótát, a Cage-et ugyanis a Slayer Mandatory Suicide-ja követte, majd pedig a Voivod-Tribal Convictions zárta a programot, aminél már akkora őrjöngés ment, hogy az egy HC koncerten is szép teljesítmény lenne.
Mindig azt mondjuk, hogy az Eclipse ilyen bonyolult, meg olyan rétegzene, de most úgy érzem, ha az emberek láthatnák és hallhatnák őket egyszer valahol, úgy értem, jó sokan, akkor sokkal többeknek bejönne, mint így. Mert biztosra veszem, hogy ez a hangulat bárkit magával ragadna. Leírni úgy sem lehet, mennyire fantasztikus volt!
-Uzseka Norbert-



2001. április HEROIN’S

Kritikák
Le sem merem írni... mégis csak muszáj lesz: négy évet kellett várnunk arra, hogy az Eclipse, Magyarország egyik legnagyobb zenekara egy új hanghordozót engedjen ki a keze közül. Na persze még nem száz százalékos az öröm, hiszen az albumra várnunk kell, de ez az öt számos promókiadvány, az 'ageless' mindenképpen enyhítő hatással van az emberre! Sajnos még mindig előfordulnak olyan egyének, akiknek nem mond túl sokat ez a név, de semmi probléma, hiszen a demó címe teljesen adja magát, ez a zene kortalan, nem divatos, de élt, él és élni fog, mert a mag, a progresszív muzsikák szerelmesei nem hagyják, hogy kihaljon! Nos, mit is tartogat számunkra ez az öt dal... Először is sokkal jobb hangzást, mint ami a Soft Orange-on volt. Szerencsére jobban kijönnek a finomabb témák is, és itt leginkább a basszusgitárra gondolok! Ez azonban elengedhetetlen is, hiszen amit Attila művel az öthúroson, az nem mindennapi dolog! Egyébként neki és a két Tamásnak köszönhetően az egész anyag hangulata olyan, mintha a hallgató egy utazás kellős közepébe csöppenne, és éppen ezért van az, hogy ezt a ZENÉt csak úgy lehet élvezni igazán, ha teljesen kizárod a külvilágot, és elmerülsz a részletekben! Hidd el, érdemes, mert minden egyes hallgatás során találni fogsz valami újat! A tappingtémák és a páratlan ritmusok teszik igazán különlegessé az Eclipse zenéjét. Ezek különben szerintem már a banda védjegyévé váltak... Ahogy már többször említettem koncertbeszámolóimban, a Before the Rain a kedvencem az új alkotások között. (...és ezzel nem én vagyok egyedül...)
Már a kezdés sem semmi! Annyira különleges hangulata van! ....és az a furcsa az egészben, hogy a legtöbb eclipse nótával ellentétben ez egy kellemes, laza, slágeres dal. Na persze a másik 4 szám is 10 pontos, az Asleep és a Somewhere to Something a furcsa lüktetésével, a Circulation a funkys témáival teljesen lenyűgözött. A King Crimson feldolgozás, a Pictures of a City a súlyosabb irányvonalat követi, és hihetetlen jó befejezése a demónak! Talán telhetetlen vagyok, de én már most alig várom, hogy halljam azokat a számokat, amik ezeken kívül még fel fognak kerülni a hamarosan megjelenő kettes lemezre! Mindenestre most is beigazolódott egyik gyakran használt mondásunk: 'A türelem rózsát terem!'
Héda



III.évf.21.szám (2001.04.11.) MERt

A KÍSÉRLETEZÉS MESTEREI
Interjú az Eclipse-szel
Jó néhány éve már annak, hogy megismertem az Eclipse zenéjét és tagjait. Fantasztikus, harmóniában és érzelmekben gazdag muzsikájuk már régóta fogva tart. Bár már ritkán hallgatom a Soft Orange névre keresztelt első lemezüket, azért életveszélyesen felmegy a vérnyomásom, ha meghallgatom mondjuk a Folyó harmadik partját, vagy a Childhood’s End-et. Legutóbbi miskolci fellépésükön beszélgettem Hudák Attila basszusgitárossal és Rezső énekessel.



MERt: Már négy éve annak, hogy megjelent az első lemezetek. Mi történt ezután?
Rezső: A Soft Orange szerencsére nagyon jó kritikát kapott a különböző szakmai lapokban, de csak egy szűk rétegközönségnek tudtuk felkelteni az érdeklődését. Igaz, ez nem is lehetett másként, hiszen ennek a stílusnak nincs jelentősebb múltja vagy bázisa Magyarországon. A megjelenést egy kisebb lemezbemutató-turné is követte, majd visszaállt a zenekar működése a megszokott kerékvágásba. Az a helyzet, hogy mi egy kicsit lusták vagyunk, főleg koncertezés szempontjából, évi 15-20 bulinál többet soha nem szoktunk csinálni.
MERt: Ha jól tudom, különböző külföldi cégek is érdeklődtek utánatok.
Attila: Igen, egy angol és egy olasz kiadó vette fel velünk a kapcsolatot, de az egyeztetések során kiderült, hogy szeretnék, ha anyagilag mi is részt vennénk a terjesztésben, ezt pedig sajnos nem tudtuk vállalni.
MERt: A közelmúltban rögzítettetek egy promo anyagot, aminek az utómunkálatai még mindig tartanak. Rendes terjesztése is lesz a CD-nek?
Attila: Nem. A felvételt csak kiadókhoz juttatjuk el. Legélénkebben a Böszörményi Gergely vezette Periferic Records érdeklődött, ő adja ki például az After Crying-ot is. Már próbálkoztunk nála az első lemez után is, de akkor határozott elutasításra találtunk. Nagyon jó külföldi kapcsolatai vannak, ha elnyeri a tetszését az anyag, valószínűleg sikerül kijutnunk a legjelentősebb piacokra: Japánba, az Egyesült Államokba, Németországba vagy Franciaországba.
MERt: Miért olyan fontos ez számotokra?
Rezső: Mint ahogy említettem, ennek a King Crimsonhoz, a VoiVodhoz vagy a Toolhoz köthető stílusnak nincs igazán közönsége Magyarországon. Máshol sem különösebben jelentős, de ott jóval nagyobb a piac. Másrészt fantasztikus zenészek játszanak ebben a zenekarban, szerintem külföldön tárt karokkal fogadnák őket. Persze, ha elköltöznénk innen, akkor már nem ugyanaz a zenekar lennénk, hiszen minden itt van, ami inspirál bennünket, amiből a zenénk és a szövegeim táplálkoznak. Az első demónk még 1989-ben jelent meg, igaz, akkor még nem én énekeltem az Eclipse-ben. Azóta több mint tíz év telt el, nagyon örülnénk, ha öregkorunkra végre jól alakulnának a dolgok.
MERt: Nagyon elhúzódtak a promo felvételei, mikorra várható az új lemez?
Rezső: Mivel nem tehetjük meg, hogy saját stúdióban rögzítsük az anyagainkat, másoktól függünk. Mindenesetre optimistán állunk a dolgokhoz, hamarosan befejezzük az öt szám promo felvételeit, az új lemezt pedig körülbelül fél év múlva tervezzük.
A zenekar hamarosan játszik a progresszív zenék legjelentősebb hazai fesztiválján is, május 26-án, Budapesten, ahol városunk zenei életét még az After All és a Varsó képviseli majd.



2001/5.13.évf.134.szám METAL HAMMER

ÉLŐ FÉM
ECLIPSE/BLACK CSIMBÓK
Miskolc, Vian
A Black Csimbók az Eclipse gitárosainak és dobosának, valamint a Spasm bőgősének és énekesének projectje, mellyel feldolgozásokat játszanak, volt pl. Down, Helmet, Downset, stb. Jól nyomták a srácok, poénosak voltak az átkötő szövegek is (minden számnak Csimbók volt a címe).
Az Eclipse-ről már ezerszer leírtam, mennyire jó, most sem tudnék mást mondani. Az új dalok valami félelmetesen királyak, persze a régiek is, a Childhood’s End-re mindig irdatlan zúzás megy. Nyilván a feldolgozások is sütöttek: Placebo (csúful belassítva), King Crimson, Tool, Voivod. Legjobban most a felszabadító erejű, szépséges Before the Rain tetszett, valamint a Schizo című új szám, amit ez alkalommal játszottak először koncerten. Az új Eclipse számok valahogy befogadhatóbbnak tűnnek a régebbieknél, közben még színesebbek is. Mondjuk ez az, amit mindenkinek hallania kell, nem lehet elmondani. Azt az érzést, azt a hangulatot, ami rájuk (és csakis rájuk) jellemző. Remélem, a prog.festen rengetegen látják majd őket, és mindenkit meggyőz majd ez az egészen kivételes, zseniális zenekar, ahol a Zene ünnepel és álmodik. És azt is remélem, hogy mindenki levetkőzi majd visszafogott, figyelő hozzáállását, beleveti magát ebbe a zenefolyamba, és kiveszi belőle a részét. Ugyanis az Eclipse egy tapasztalás, egy élmény, aminek a nyakficamító fejrázás éppúgy része, mint a lelket felemelő zenevarázs, Rezső dalok közti poénjai, vagy a vers-értékű, a zenéhez hasonlóan egyéni szövegek.
U.N.



2001.05.26. RAGYOGÁS

II. PROGRESSZÍV METAL FESZTIVÁL
Budapest, Freeport
"Másodjára került megrendezésre a progresszív metal zenét egyre többen, és jobb minőségben előadó hazai csapatok fesztiválja. Tavaly Pécsett gyűlhettek össze a komplex zene hívei, egy egész estés meditációra, hangorgiára, amit ebben az évben még magasabb színvonalon, és több fellépővel próbáltak a szervezők megrendezni.
(...) Nagyon vártam a szintén miskolci Eclipse fellépését. Ők egy elég régóta muzsikáló csapat, már szinte öreg rókák a szakmában, zenéjükre a King Crimson, és a Tool volt hatással leginkább. Talán az est legjobb basszusgitárosát köszönthettük az Eclipse bőgősében; Hudák Attilában. A remek humorérzékkel megáldott csapat, kiegészülve a színpad előtt őrjöngő Varso-val, fergeteges hangversenyt adott, amihez nem kis meglepetésre a közönség nagy része is csatlakozott. (...)"
Oceans



2001/6.13.évf. METAL HAMMER

ECLIPSE - Eső előtt
A miskolci Eclipse a honi progresszív metal színtér egyik legkülönlegesebb, legegyénibb csapata. Első és eddig egyetlen albumuk, a Soft Orange még 1998 elején jelent meg, ám az azóta eltelt időt sem töltötték tétlenül. Már megírták egy új album teljes anyagát, most már "csak" kiadót kell találniuk. Uzseka Norbert az Eclipse három tagjával, az énekes Rezsővel, a gitáros Barna Tamással, és a basszusgitáros Hudák Attilával beszélt telefonon.
A Soft Orange albumot annak idején CD-n saját erőből jelentettétek meg, kazin az LMS hozta ki. Milyen volt a lemez fogadtatása?
- Elég körülményesen indult be a terjesztés, de akihez eljutott, azoktól pozitív kritikákat kaptunk - vázolta az alső album sorsát Tamás. - A hangzás volt, akinek bejött, másnak nem annyira, de ez részletkérdés, azzal mi sem vagyunk teljesen elégedettek. Az utóbbi időkben inkább az új anyaggal foglalkoztunk, tulajdonképpen a Soft Orange anyaga már akkor sem volt teljesen aktuális, amikor felvettük. Már akkor kezdett összeállni, körvonalazódni a következő anyag, és elég régóta kizárólag pénzügyi okok miatt halogatjuk a lemez megjelenését. Most készül egy 5 számos promóciós felvételünk, de ez is már egy éve, holott mi felvettük két hét alatt... Ez a mizéria elég húzós.
A legfrissebb Eclipse felvétel tehát az az egy szám, ami a májusi progresszív fesztivál válogatáskazettáján szerepelt?
Igen, az a dal már része a következő anyagnak. Hallatszik, hogy kicsit változtunk, de maradt benne a régi világunkból is. A pozitív dolgokat, zenei szempontból, továbbörökítettük az újabb számokba is.
Mindenképp rá lehet mondani, hogy progresszív a zene, mert összességében az új számok is elég színesek - tette hozzá Attila - Lesznek elég nagy stíluskalandozások, de az egész azért megmarad egy bizonyos vonalon, tehát Eclipse-ízű lesz. Van egy bizonyos alaphangulata a számoknak. Hogy szakmai szempontot is belekeverjek: elég sok hangnemben dolgoztunk, de ritmikailag is elég változatosak a dalok.
Mondod, hogy van egy általános hangulata az anyagnak. Ezt hogy lehet körülírni?
Annyiban változott szerintem a zenénk, hogy pár számban előbújnak olyan dolgok is, amelyek kicsit könnyedebbek, koncerten is könnyebben emészthetőbbek. Nem annyira beborult a hangulat, de azért megmaradt a régi vonal. Van benne egy kis depreszzió, de szerintem ez ilyen jóindulatú depresszió. Megmaradt kicsit elgondolkodtatónak a hangulat, kicsit szférás az egész szerintem, lebegős, kirándulós.
A konkrét dalokról mit lehet tudni?
Az Asleep egy elég húzós progresszív metal nóta, egy páratlan riffre épül, és van benne egy elég fogós refrén. Az új számokban igyekeztünk jól kihasználni a technikai lehetőségeket, gitár szempontból is, itt főként az effektezésekre gondolok. A Before The Rain az Eclipse műfaján belül zeneileg kicsit happysebb hangvételű. Van instrumentális szám is, a Climax, de szeretnénk majd egy másikat is a lemezre. Ez még kialakulóban van. Ebben ilyen dzsesszes dolgok jobban előtörnek majd, és lesznek extra hangszerek is: zongora, tabla, esetleg fúvós szekció. Tehát volna egy ilyen space-jam jellegű instrumentális nóta is a lemezen.
A következő lemezzel kapcsolatban most milyen terveitek vannak?
Elvileg az, hogy a promo-amyagot felvisszük Pestre a progresszív zenékben egyedülállóan tájékozott és nagyon kiváló kapcsolatokkal rendelkező Stereo-nak, ő pedig majd pár helyre szétküldi külföldön. Jó volna Stereo-ékkal kiadni az új lemezt, ha meg tudunk állapodni. Elég pozitív visszajelzést kaptam, amikor beszélgettünk az új számaink vonaláról, arról, hogy egy kis Crimson meg Trey Gunn hatás van bennük, persze nem lopás szinten. Ezek a dolgok nagyon tetszettek neki, az, hogy ilyesmire számíthat. Mindamellett mondta, hogy nagyon örül annak, ha megmarad a hangzásunk, tehát a torzított gitáros, metalos feeling. Amúgy 11-12 nótát tervezünk a lemezre, de hogy ebből mennyit lehet megvalósítani, az technikai dolgoktól is függ. Ha pl. lesznek vendégzenészek, főleg az instrumentális nótákban, akkor ezt mennyire lehet kivitelezni... De 11 szám mindenképpen lesz a lemezen.
Mikor jelenne meg?
Szerintem nyáron jó volna rögzíteni a lemezt. Ha a kiadóval is jól összejönnek a dolgok, akkor őszre ki lehetne hozni. Ez így tervként elég reális.
Koncertek szintjén várható valami?
Őszre tervezünk egy turnét a Varsoval és a Baby Bone-nal, de ezek még tényleg csak tervek.
Külfölddel kapcsolatban mit tudsz mondani?
Mindenképp meg akarjuk ragadni a Stereo vonalát - mondta Tamás. - Magyarországon szerintem ez az egyetlen lehetőségünk, bár a részleteket még nem tudom. Itt soha nem is lesz akkor esélye ennek a vonalnak, mint a világpiacon. Most megy ki Franciaországba és a Benelux államokba a Soft Orange is, úgy néz ki, van rá érdelődés. Amúgy meg megpróbálunk ismerősök segítségével kijutni Szlovákiába, Erdélybe koncertezni.
A múltkori miskolci koncerteteken fellépett a Black Csimbók is, amiben 3 Eclipse tag is részt vesz. Ez pontosan micsoda?
Csak egy poén. Arról szól, hogy buli van, szarj le mindent! Tényleg, csak egy ilyen baráti összejövetel.
De vannak másfajta projectjeitek is...
Én egészen pontosan kettő projectben mozgok - mesélte a frontember Rezső. - Bár ebből az egyik inkább Jocié (Takács József dobos), a rap project. Ez a Sötét Háttér nevű, helyi, tehetséges szövegelő emberek bandája, amihez élő háttérzene megy. Eddig egy fellépésünk volt. A másik project inkább komolyabb a részemről, és valószínűleg Keszon Project lesz a neve, másképpen the Bends. Két sráccal fabrikáljuk, ilyen elektromos zene, de nem csak billentyűk vannak benne, hanem gitárok is, miegymás. Ezzel a formációval talán a Kotta fesztiválon fellépünk majd, de már csináltunk jó öt órányi anyagot. Ez kifejezetten olyan muzsika, ami maximálisan lélek-zene, ezért csak hajnalban lépnénk fel. Amúgy korai Pink Floyd hatás érezhető rajta, de nem konkrétan, mivel egyikünk sem akkora Floyd rajongó. Eléggé pszichedelikus, ráérős zene. Hozzá kell tenni, hogy amikor ezek a felvételek készülnek, erősen be is vagyunk rúgva, ha-ha! Korábban nem voltak szövegek, de most már beletettem egy-két énekes dolgot, és ezek által kapott egy kis Dead Can Dance-es utóízt. A dob nem jellemző, abszolút lassú a zene, elég gyorsan álomba sodorja az embert. Én példáúl egy ideje már csak erre alszom el, ha-ha!
Visszatérve az Eclipse-re, az új dalok szövegeiről tudnál mesélni?
Ezek már sokkal normálisabb, átgondoltabb irományok. Ha összességében veszem a Soft Orange lemezt, az mind zeneileg, mind szövegileg eléggé vegyes saláta volt. Az újabb mondanivaló sokkal komplexebb, összefogottabb és értelmesebb, én legalábbis saját magamon észrevettem valami fejlődést. Aztán nem tudom, hogy ezzel majd az emberek, mennyire értenek egyet, ha-ha! Bízom benne, hogy ez azért érezhető lesz. Most szerencsém is volt, mert egy ismerősömmel kiküldtem Angliába leellenőrizni a szövegeket, és meglepően jó visszhangokat kaptam róluk. Amúgy témailag leszoktam arról, hogy a nőkről írjak. Most már inkább az emberi kapcsolatokról írok, nem ragadok le bizonyos szinten, eléggé nyitott, és sokkal globálisabb az egész. De nem mondom, hogy vidámabbak lettek a szövegek. Attila azt mondta, hogy a Before The Rain slágeres, szerintem még az sem az, ha-ha! Nem tudom láttad-e a filmet, amiről íródott, Eső előtt a címe. Ha megnézi az ember, akkor jobban megérti, miről is szól a szám. Ez egy keserédes folyamat. Az Asleep-ről meg az a véleményem, hogy a stúdióverzióban nem érzem azt a zúzást, amit a koncerteken a bőrömön tapasztalok, szóval az elég slágeres lett.
Általában véve mit gondolsz az emberi kapcsolatokról a mai világban?
Szerintem az eltávolodás az emberek között már kézzel fogható. Ahogy nyitottunk a rendszerváltáskor, annak voltak előnyei, de ugyanakkor emberi szinten nagyon nagy hátrányai is. A felgyorsult élet a kapcsolatok rovására ment. Eléggé úgy alakultak a hazai dolgok, hogy csak nagyon kevés embernek adatik meg, hogy megélhessen abból, amit igazán szívvel-lélekkel tud és szeret csinálni. Itt alakoskodni kell. Elég, ha csak az ember a saját környezetében szétnéz: válnak az emberek, mindenhol dráma van. Számomra nagyon kevés az az élmény, ami igazán pozitív. Kimegyek az utcára, és túl ritkán látom azt, hogy mosolyognak az emberek. Mondjuk lehet, hogy mi élünk rossz környéken, itt Miskolcon. De szerintem ez eléggé jellemző a mai magyar valóságra.
De vannak azért pozitív élmények is?
Igazán pozitív élményeim csak a zenében vannak. Ez egyfajta menekülés a reális dolgok elől, de ugyanakkor a valóságból merítem mindazt, amit leírok, vagy hangszerrel a kézben fabrikálok. A zenében az a jó, hogy fel lehet benne oldódni.



2001.1/2 július-augusztus ROCKINFORM

ECLIPSE
Kiépülőben a légihíd
Van az országban néhány igazán tehetséges és "meg nem értett" underground metalzenekar, akik elsősorban a művészi ambíciók és nem az anyagi perspektívák által vezérelve dolgoznak már évek óta. Ezek közül is kiemelkedik a miskolci Eclipse, akik már több mint tíz éve lelhetők fel hazánk elég sivár zenei térképén. Szinte ugyanabban az összetételben zenélték végig az elmúlt évtizedet, tehát a zenei kvalitások mellett az összeszokottság is az erényeik között említhetők. A csapat az idei évben tervezi piacra dobni második albumát, mi igyekeztünk többet megtudni a készülő és a kiadás körülményeiről, Barna Tamás gitáros beszélt a részletekről.

- Az Eclipse körül hirtelen felforrósodott a levegő, hiszen nagyban folynak a második nagylemez előkészületei. Mik az ezzel kapcsolatos legfrissebb fejlemények?
Barna Tamás: - A '97-ben kiadott "Soft Orange" album óta eltelt hosszú időt a második lemez anyagának összeállítására szenteltük. Mára pedig összerázódott egy olyan, tíz-tizenkét számos anyag, amit majd ősszel fogunk kihozni a Periferic Records gondozásában. Bár konkrét szerződést még nem szignáltunk, de az előbb elmondottak szinte száz százalékosra vehetők. Sőt, a céggel való munkakapcsolatunk már korábban kezdetét vette azzal, hogy az előző, "Soft Orange" lemezünkből kétszáz darabot elküldtünk nekik terjesztésre.
- Azzal nem vállaltok rizikót, hogy egy, a szó legszorosabb értelmében vett progresszív rock körökben mozgó kiadóhoz szegődtetek? Lévén a ti zenéteknek legalább annyi köze van a metalhoz is...
B.T.: - Szerintem a cégnél most egyfajta piaci bővülés zajlik, hiszen kezdik belátni, hogy a külföldi vonalon nagy igény mutatkozik erre a metalosabb hangzású stílusra is. És mivel Böszme (Böszörményi Gergely, a Periferic főnöke) egy szélesebb látókörű üzletember, ezért talán ő is érzi, hogy ebben számos perspektíva rejlik. Tehát ő mindenképpen csak nyerhet az ügyön, tapasztalatok és anyagiak terén is.
- Nem vertétek nagydobra, de időközben elkészült egy négy plusz egy számos, King Crimson átdolgozással bővített promóciós felvétel is. Ha a nagylemezhez már megvan a kiadó, akkor adja magát a kérdés, hogy tulajdonképpen milyen célokat szolgál ez a demo?
B.T.: - Ennek az anyagnak közel másfél éve úgy láttunk neki, hogy a majdan megjelenő albumunk promótálásában lesz a segítségünkre, illetve egy korrekt kiadó felhajtásában. Tehát elsősorban külföldre lett szánva, teljes mértékben szakmai célokra, ám mivel az anyag eléggé megkésve, már egy kiadóval a hátunk mögött kapta meg végső formáját, így tulajdonképpeni küldetése értelmét vesztette. Egy azonban biztos, kereskedelmi forgalomba nem kerül, hiszen az itt hallható négy saját szám, és az engedélyektől függően a King Crimson nóta is rajta lesz a sorlemezen. Bizonyos sávokat meghagyva újravesszük ezeket a dalokat, így talán még jobb hangminőségben hallhatják azok, akik megveszik majd a lemezt.
- Amúgy igazán nem panaszkodhatsz a demós dalok megszólalására sem, hiszen az ilyen tiszta és arányos sound ritkaságszámba megy nálunk...
B.T.: - Számos kritikai észrevételt kaptunk az előző lemez hangzásával kapcsolatban, meg mi magunk is éreztük, hogy nem egészen úgy szólnak a számok, ahogy kellenének. Ez részben annak tudható be, hogy az egyéni felszereléseink nem voltak olyan színvonalúak, amelyekkel egy igazán profi hangzás elérhető lett volna. Illetve minden zenész tudja, hogy kell egy saját hang, amivel a stúdióban lehet sáfárkodni, mert még egy jó hangmérnök sem képes csodát tenni, ha az együttes híján van ennek az egyéni vonásnak. Most egy színvonalasabb hangszerparkkal és jobb erősítőkkel vágtunk neki a dalok rögzítésének, ami sokkal karakteresebb megszólalást eredményezett.
- Ha jól tudom, te is egy egészen különleges modellen gitározol. Mondanál róla néhány szót?
B.T.: - Nem olyan régen csináltattam egy egyedi készítésű hangszert, ami színvonalában nagyjából megfelel a Steve Vai nevével fémjelzett, héthúros Ibanez Jam modellnek. Természetesen nem ugyanaz, mert az én igényeim szerint lett legyártva (Fibenare), de gyakorlatilag az a kategória.
- Térjünk vissza az Eclipse zenéjére! Milyen különbségeket tapasztalsz, ha összeveted a friss dalokat a "Soft Orange" lemezzel?
B.T.: - A legfontosabb az kiemelni, hogy az új repertoár az első lemez fényében egységesebb. Nagyon sok zenekar élt már át a mienkéhez hasonló szituációt, mármint hogy az első albumára összeszedi az addig született és legjobbnak ítélt felvételeit. Tehát az egy gyűjtögetős anyag volt, ami a '93-tó '97-ig terjedő periódust ölelte át, és ez egy elég nagy intervallum ahhoz, hogy ezalatt több stílusváltás is érzékelhető legyen. Noha az aktuális anyag is két évig íródott, de jóval egységesebb. Igaz, minden szám más, de az Eclipse jellegzetes stílusán belül. További különbséget látok abban is, hogy az új nóták magasabb szinten vannak meghangszerelve, jobban szét vannak osztva a szólamok és ügyeltünk arra is, hogy szerkezetileg az egész könnyebben átlátható legyen.
- És milyen ismérvei vannak manapság az Eclipse zenéjének?
B.T.: - Az biztos, hogy megőriztük a korai idők thrash metaljának lenyomatait a zúzósabb riffek alakjában, de emellett szervesen beépültek a muzsikába az időközben ért klasszikus progresszív hatások is, mint a Pink Floyd, a King Crimson, stb. Aztán a ritmusszekció dzsessz irányú orientációja folytán ilyen elemek is fellelhetők nálunk. Értelemszerűen nem dzsessz rockot játszunk, de a zenei megoldásokban és a számok szerkezetében ez erősen érződik.
- Felléptetek a májusban szervezett Progresszív Metal Fesztiválon Budapesten. Zenészként milyennek ítélted meg a koncerteteket és magát az eseményt?
B.T.: - Elég korai időpontban kerültünk deszkákra, ennek ellenére meglepően kedvező fogadtatásban részesültünk. Összességében is csak pozitív hangon tudok szólni a kezdeményezésről.
Simkó Péter & Paya



2001/8.13.évf. METAL HAMMER

DEMONSTRÁCIÓ
Eclipse - Ageless
A miskolci Eclipse első albuma, a Soft Orange 1998-ban jelent meg, azóta ez az 5 számos promoanyag az első rendes és hivatalos felvétel. Ez inkább a hazai helyzetet minősíti, semmint a csapatot. Az Eclipse-re tökéletesen illenek az olyan jelzők, mint előremutató, progresszív (a szó eredeti értelmében), egyéni, különleges, még akkor is, ha hatásaik átsütnek zenéjükön. És végre itt van az Ageless, ősszel pedig talán kijön a kettes lemez is.
A nyitó Asleep már a II.Progresszív Metal Fesztivál válogatáskazijáról lehet ismerős. Nehéz leírni ezt a zenét, mert ha azt mondom, irgalmatlan súly és mély érzés egyszerre van benne, az annyira kevés. Mindenesetre ez egy masszív metal nóta, jó kis lebegős részekkel. A Somewhere to Something-ban aztán beindul a Vajda Béla által csak tappingmalomnak nevezett móka. Trey Gunn és a King Crimson hatása itt tisztán megnyilvánul, hiszen ők is szívesen alkalmazzák ezeket a pulzáló, hullámzó témákat muzsikájukban. Úgyhogy ez a dal inkább lebegős, mint zúzós, és Rezső refrénje nagyon ott van! A Circulation egy jó kis funkys témával indul, de aztán alaposan bedurvul, majd a címhez illőn körbe forog. A Before The Rain a Szépség maga. Könnyed, szellős dal, szintén hullámzó hangokkal. Ha még nem érezted, milyen az, amikor körülölel a Zene, ennél fogod! S végül a Pictures Of A City, egy besúlyosított Crimson feldolgozás a '70-es In The Wake Of Posseidon lemezről.
Az Eclipse egyike azon keveseknek, akiknél a zene, a művészi önkifelezés a lényeg, akik miatt érdemes a zenét magát szeretni. Kortalan, időtlen, ahogy az anyag címe is mondja, nem kötődik semmiféle áramlathoz, divathoz, bármihez, amik általában a könnyű zenék függvényei. Olyan, mint bármi, ami a Természet része: bárki megtapasztalhatja, de nem függ a szemlélő véleményétől, személyétől. Az már a szemlélő saját, egyéni öröme, ha megtalálja benne a Szépet. De egy hegy vagy folyó sem azért van, hogy nekünk tetsszen, az csak a mi szerencsénk, hogy megmászhatjuk vagy úszhatunk bennük...
Uzseka Norbert



2001/8.13.évf. METAL HAMMER

ÉLŐ FÉM
II.Progresszív Metal Fesztivál
Az est harmadik miskolci zenekara, az Eclipse megint nagyot ütött, de tőlük ezt már megszokhattam. Őket sem láttam az első ProgFeszt óta - ahhoz a bulihoz képest most előkerült pár újabb szerzemény is; ezek kicsivel talán könnyebben értelmezhetőek és letisztultabbak, de intenzitásban cseppet sem maradnak el. Bennem leginkább a fantasztikus Before The Rain hagyott mély nyomokat, az a nóta nagyon-nagyon jó! De minden más is klappolt, nem éreztem gyenge pontot. Az egyszerre borult és lehengerlő erejű dalok ráadásul látványos színpadi munkával is párosulnak, nem csak hallani, de látni is élmény őket. Rezső kijelentése, miszerint az Eclipse nem progresszív zenekar, ugyan sokakat meghökkentett, de szerintem ez tök-mindegy - a lényeg úgyis maga Zene, az pedig náluk nagyon is rendben van. Azt hiszem, a hosszú évek rutinjától kezdve a jó nótákon át a néhol szinte slayeresen intenzív színpadi munkáig minden együtt van ahhoz, hogy komolyabb babérokat is arathassanak végre. Nagyon remélem, hogy az őszre ígért albummal az sikerülni is fog nekik; és talán nem csak itthon, de a határokon túl is.
Schmidt Péter



2001. szeptember 14. RAGYOGÁS, Korongozó

ECLIPSE: Ageless - promo (2001)
Ezt a négy saját nótát és egy feldolgozást tartalmazó promóciós anyagot jó három és fél évvel a Soft Orange album elkészítése után rögzítette a csapat. Ugyan elvileg hamarosan jön végre a második korong is, de azért ez mindenképpen sok időo, hazai viszonylatban mindenképpen. Talán ebből is következik, hogy kicsit változott a zene - hozzáteszem rögtön, korántsem hátrányára. Egyszerűbbek a dalstruktúrák, letisztultabbak a nótaszerkezetek, emészthetőbb a végeredmény; de megijedni nem kell, az a bizonyos Eclipse-zamat továbbra is megvan. Maguk a zenei megoldások egyébként most sem egyszerűek (például Hudák Attila basszusozására vagy a földöntúli gitárharmóniákra nem lehet nem odafigyelni), de a szerzemények ennek ellenére áttekinthetőbbé, befogadhatóbbá váltak. A koncertekről már ismerős nyitó Asleep például egy hangulatos akusztikus téma után súlyosodik be, Rezső erre teszi fel a nagyon király - és meglepően ragadós - énektémákat. A Somewhere To Something már egy agyasabb, komplexebb és kevésbé direkt darab állatul örvénylő basszus- és gitártémákkal, a Circulation-ben pedig nem kevés funkys téma is felüti a fejét. (Persze a "beton" is ott van, aggódás kizárva!) A Before The Rain-t szintén hallottam már élőben, és nem véletlen, hogy már ott is felfigyeltem erre a szép és fájdalmas nótára. A sort egy 1970-es King Crimson-darab, a Pictures Of A City klassz átirata zárja - ebben simán van akkora súly, mint mondjuk az eredetijével egykorú korai Black Sabbath művekben. Állat! Kis kifogásom csak a gitárhangzást illetően volna, a riffelősebb témáknál szívesen hallgatnék kicsit ütősebb, ráspolyosabb sound-ot is. (Ezzel a srácok szerint a lemezen már talán nem lesz gond - lásd az interjút!)
Úgy érzem, ez az ízelítő CD egy olyan Eclipse-et mutat, amely a régi fanoknak tutira nem fog csalódást okozni, és amellyel esetleg megpróbálkozhatnak azok is, akiknek a Soft Orange még túlzottan szövevényes volt. A nóták nagyon jók, a csapat hallhatólag tudja, mit akar - jöhet a nagylemez!!!
Sch-dt



2001. szeptember 14. RAGYOGÁS, InterYOU

ECLIPSE
A miskolci csapat a jelek szerint újra mozgásba lendül, az Ageless címu promóanyagot követoen hamarosan érkezik majd a második album is. A csapatot ennek kapcsán kerestem meg, a kérdésekre Barna Tomi gitáros és Rezső énekes válaszolt.

Egy-két fellépéstől eltekintve baromira nem lehetett hallani felőletek a négy évvel ezelőtti Soft Orange album óta. A pár hónappal ezelőtti MHH-s interjúból kiderült, a hallgatásnak jórészt financiális okai voltak. Sikerült azóta megoldani ezeket a problémákat?
B.T.: Az ilyen jellegű problémák mindig is jelen voltak. Ezek most sem oldódtak meg, a következő albumunk a Periferic Records jóvoltából jelenhet meg.
Ageless címmel megjelent egy új, 5 nótás, promóciós jellegű anyagotok, amit az After All-os Oláh Szabi stúdiójában vettetek fel. Gondolom, az ezer éves ismeretség folytán könnyedén ment a munka...
B.T.: A közös munkával nem volt semmi baj. Az egyetlen gondunk Szabolcs "széteséséből" adódott. Borzasztóan nehéz volt Vele időpontot egyeztetni...
Hangzásilag elégedettek vagytok a végeredménnyel?
B.T.: A többiek nevében is mondhatom, hogy igen. De az albumra megpróbálunk egy kicsit agresszívebb gitárhangzást létrehozni. A promóciós anyagon ez egy kicsit lágyabb, krémesebb lett a tervezettnél.
A CD-t hallgatva feltűnt, hogy kicsit levegősebbek, letisztultabbak lettek a nótáitok, persze azért úgy, hogy az Eclipse-jellegzetességek megmaradtak. Mennyire jött tudatosan ez a befogadhatóbb irány?
B.T.: Ezt nem nevezném tudatos dolognak. Sokkal inkább az Eclipse zenei fejlődésének tekinthető. Egyszerűen ebben az irányban haladunk!
A szövegekre még nem volt túlzottan sok időm: azon a téren is történtek változások, vagy maradtatok a Soft Orange-on is hallható vonalnál?
Rezső: Persze, hogy történtek változások. A korábbi szövegekhez képest az új dalok általában azokról az emberekről szólnak, akik valamilyen hatással voltak rám. Egy dalban nem egy konkrét személy szerepel, hanem több személynek a "fúziója". Ebbe a komplex személyiségbe természetesen beletartozik az én személyiségem is. A cinizmus erősen jelen van, kicsit kesernyés, de jóval összetettebb.
A Before The Rain-ről tudom, hogy a szövege konkrétan az Eső előtt címu film ihletésére íródott. Az a film nekem is nagyon bejött, de van ebben a témakörben egy másik - az Odüsszeusz tekintete -, ami talán még jobban betalált nálam. Azt nem láttátok egész véletlenül?
Rezső: Nem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az csak véletlen volt, hogy egy film ilyen hatást váltott ki belőlem, de ez nem lesz trend.
A promóanyagra felkerült egy nagyon király feldolgozás is, méghozzá a Pictures Of A City a King Crimson-tól. Kellett ehhez valamiféle engedélyt kérnetek a csapattól, vagy erre csak akkor lesz szükség, ha esetleg lemezre is teszitek a nótát?
B.T.: Mivel az Ageless nem került kereskedelmi forgalomba, ahhoz nem kértünk engedélyt. Abban az esetben, ha ez a szám rákerülne az albumra, akkor az engedélyre is szükség lesz.
Gondolom, a most rögzített négy saját dalt mindenképpen fel akarjátok majd tenni a második albumra. Ez azt is jelenti, hogy újra felveszitek a nótákat?
B.T.: Részben! Az előző felvétel egyes – jól sikerült – sávjait felhasználjuk.
Az Ageless promo szerzeményein kívül hány új nótátok van még lemezre vehető állapotban?
B.T.: Az előzetes tervek szerint 11 dal lesz a lemezen. Esetleg - bonus track-ként - a King Crimson.
Ha jól tudom, annak idején a Soft Orange korongra nem került fel minden dal, amit eredetileg pedig szándékoztatok volna rátenni. Az onnan megmaradt nótákkal mik a terveitek?
B.T.: Semmi.
Ha már ennyire szóba került a nagylemez-téma: szó volt egy esetleges Periferic Records/Stereo Kft.-n keresztüli lemezkiadásról, ami talán külföldi terjesztést is vonna maga után. Ez ügyben vannak már komolyabb fejlemények?
B.T.: Mint az első válaszban is említettem, ez a kiadó jelenteti meg az Eclipse második lemezét. Az ezzel kapcsolatos terjesztési és egyéb feladatokat is teljes mértékben ők intézik.
Magatoktól külföldi kiadókat nem kerestetek meg? Csak azért, mert szerintem például nem indulnátok esélytelenül annál a Sensory/Laser's Edge-nél, ahol a Spiral Architect, a Gordian Knot és a Zero Hour is vannak...
B.T.: Szándékunkban állt, de mire ez a promóciós anyag elkészült, addigra a Periferic Records-zal létrejött egy korrekt, mindkét fél részére ígéretes megállapodás. A külföld felé való nyitás első lépcsőfokának ez teljesen megfelelő. A kiadó és a Stereo Kft. mint terjesztő, igen bejáratott és kiterjedt kapcsolathálózattal rendelkezik világszerte.
Ha már szóba kerültek itt külföldi nevek is: miket-kiket hallgattok szívesen mostanában? Már persze az olyanokon kívül, mint a King Crimson, a Tool, a Voivod vagy a Pink Floyd...
Rezső: Nick Cave-et, Recoil-t szoktam hallgatni, de mostanában visszatértem régebbi kedvenceimhez, mint például az 1972-74 közti Tangerine Dream, a Smiths, a Smoke City, a Purple Penguin vagy a Mr. Bungle.
Beszéljünk akkor most a koncertekről! A Soft Orange megjelenése óta igazából csak a két ProgFeszten meg a négy állomásos Progresszív Miniturnén láthatott benneteket a szélesebb közönség. Négy év alatt azért ez nem túl sok, valljuk be. Nem lehetett volna kicsit többet is mozgolódni, hogy jobban a fókuszban maradjatok?
B.T.: Az Eclipse sohasem tartozott a sokat koncertező zenekarok közé. Nem mintha nem szeretnénk ezen változtatni, de a csapat egyik tagja sem az a tipikus szervező-manager típus. Se időnk, se pénzünk, se energiánk egy ilyen feladat megfelelő ellátáshoz. Erre mindenképpen egy külön ember kellene. A kiadónak egyébként szándékában áll egy 3 fos stábot létrehozni, mely társaságnak az lenne a feladata, hogy a Periferic Records-nál lévő zenekaroknak szervezzenek koncerteket.
Az imént említett koncertezős időszakból egyébként melyik bulira emlékeztek vissza a legszívesebben?
B.T.: Ezen időszak koncertjei közül nem igazán emelnék ki egyet sem. Nem tudom egyiket a másik fölé helyezni. Mi valamennyin jól éreztük magunkat.
Ha jól tudom, nekifogtatok egy közös Eclipse/Varso/Baby Bone turné leszervezésének. Ez a dolog milyen stádiumban van per pillanat?
B.T.: Én nem vagyok ebben a kérdésben "képben". Ez a Varsó szervezésében zajlik. Az Ő honlapjukon talán többet tudhatsz meg erről.
Köztudott, hogy nagyon jóban vagytok a szintén miskolci After All tagjaival. Valami közös projectben még sosem gondolkodtatok? Szerintem elég kézenfekvően adná magát egy ilyen megmozdulás...
B.T.: Valóban! Volt is már erre példa 1-2 éve, de egy kicsit elsikkadt a dolog. Kellő idő hiányában mindenki inkább a saját sorait rendezi és próbál valamit alkotni.
Kettőtökön kívül, akik ugye veterán bandáknak számítotok hazai pályán, beindult egy újabb miskolci progresszív generáció is olyan bandákkal, mint mondjuk a Varso vagy a Spacemakers. Velük milyen a viszonyotok, van barátkozás, segítés, ilyesmi?
B.T.: "Há" jóhogy! Szoktunk is együtt bulizni, ha alkalom adódik rá. A segítségünket még nem igazán kérték, de szerintem nincs is rá szükségük. Tehetséges, fiatal zenekarok, saját zenei világgal és elképzeléssel.
Egyébiránt milyen vírusok vannak ott a levegőben, hogy ennyi jó banda szaladgál ezen a vonalon?
B.T.: Passz!
Azt hiszem, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az Eclipse egyéni és sajátos muzsikát játszik, ami azonnal messziről felismerhető. Mit tanácsolnál azoknak a csapatoknak, akik hasonlóképpen egyedi zenei- és hangzásvilágot szeretnének kialakítani?
B.T.: A kérdésedben benne volt a válasz is: mindenkinek a saját útját kell járnia. Csak akkor alkothatnak maradandó, időtálló dolgokat.
A második budapesti ProgFeszten Rezsőnek volt egy sokakat sokkoló kijelentése, miszerint az Eclipse nem progresszív zenekar. Ez afféle tréfás fricska volt csak, avagy tényleg el akartok határolódni ettől a vonaltól, illetve annak hazai képviselőitől?
Rezső: Egyáltalán nem tréfás fricska volt. Nagyon távol állunk még a "progresszív" jelzőtől. Véleményem szerint egy zenekar igazán akkor tarthatja magát progresszívnek, ha a zenéjében nem érződnek a példaképek, a sokat hallgatott bandák hatásai. Úgy érzem, jó úton haladunk, de jelenleg mindössze három új dalunkat tartom teljesen egyéninek, amin semmilyen más hatás nem tükröződik: ezek a Climax, a Somewhere To Something és az Ordeal.
Sch-dt



2001. október 28. SHOCK, Demo

ECLIPSE: AGELESS
Rendkívül lassan őrölnek azok a bizonyos malmok, ha a hazai progresszív zenekarokat helyzetét, ill. lehetőségeit nézzük. Itt van pl. a miskolci Eclipse, akik a Soft Orange c. debütáló lemezüket annak idején kénytelenek voltak saját kiadásban megjelentetni, ennek eredményeképpen nem kapott akkora nyilvánosságot az egész, mint kellett volna. Utána nagy csönd vette körül a zenekart, azért azt lehetett tudni, hogy dolgoznak, és itt-ott fellépegetnek. Egy ilyen tehetséges és egyéni zenei világgal rendelkező csapatnak miért kell ennyit küzdenie egy nyamvadt kiadóért...
Az Ageless egy 5 számos kiadókereső promóanyag, 4 saját + egy feldolgozás dallal. Az első pár másodperc után simán rá lehet jönni, hogy ez Eclipse. Azért ez nem semmi.
Miben változott/fejlődött a zene? Rákos "Rezső" Tibor tök jókat énekel, nem üvölt már, mint a Soft Orange-on. A zene összhatásilag sokkal letisztultabb, kiérleltebb - ami persze a természetes fejlődés eredménye. A megérdemelten eddig is sokat méltatott Hudák Attila basszusgitáros mellett a két gitáros (Barna Tamás és Tisza Tamás), valamint a dobos (Takács József) is olyanokat játszik, hogy az mindenképpen elismerésre méltó. Az első két szám (Asleep, Somewhere To Something) sajátosan lebegős, fület gyönyörködtető darabok, utána a Circulation lazább témákat pedzeget, "sláger" Eclipse-módra, némi funky-s beütéssel. A Before The Rain egy minden ízében finom dal, utána jön a Pictures Of A City a King Crimsontól, mely zenekar bevallottan az Eclipse egyik legnagyobb hatása.
Bővebb elemzést remélem a második nagylemezről írhatok hamarosan. Az Eclipse rétegzenét játszik, de olyan rétegzenét, amit a tizenévestől a nyugdíjas korig bárki szerethet. Bárhol a világon.
ValentinSz.



2001.12.07. RAGYOGÁS

ROGRESSZÍV METAL FESZTIVÁL
Pécs, Ifjúsági Ház
"Nem is tudom, mi a titka annak, hogy a honi ún. progresszív zenekarok találkozói mindig olyan nagyszerűen sikerülnek, holott az egy stílusra kihegyezett fesztiválok könnyen átmehetnek ám egysíkúba! Noha állandóan vannak átfedések a fellépőgárdában, a visszajáró csapatok is rendre tudnak újat mutatni és a friss felfedezettek is szolgálnak meglepetésekkel. És mennyi jó fazon, mennyi közvetlen, barátságos arc akad a pécsi és környékbeli rajongók között, nem beszélve a progfesztek törzslátogatóiról!
(...) Akárcsak abban, hogy az Eclipse-nek nem a Soft Orange marad az első és egyben utolsó lemeze (1997 - hű, de régen volt már!). Szilvinél volt szerencsém hallani a kiadókeresés céljával rögzített promóanyagukat, amely valami egészen döbbenetesen súlyos!!! Nem fogták vissza magukat, az új számaik ugyancsak komoly erőpróbát jelentenek, legfeljebb érettebbek, csiszoltabbak lettek. A Voivod vagy a Tool nevét említhetném összehasonlítási alapként, de amit ez a társaság művel, sokkal elvontabb, földöntúlibb náluk is, élőben meg pláne kemény dió! Elismerem, hogy szükséges bizonyos affinitás az Eclipse művészetének megértéséhez, befogadásához, mert ez nem az a fajta zene, amelyik csak úgy közel engedi magához az embert. Ha viszont veszed a fáradságot, hogy rátalálj a hullámhosszára, a végén elválaszthatatlan társad lesz. A hangsúlyt a hangszeres játékra helyezték a zenészek, amivel már eleve lenyűgöztek, azonkívül a többségüknek még mindig elképesztő "hajberendezése" van és ezt azért jobban is ki lehetett volna használni esetleg. De talán ezt is csak az sugallta nekem, hogy a vérbeli zúzós metal bulikhoz szoktam már, amúgy zseniális koncert volt! (...)"
Tauszik Viktor



2000. augusztus 12. TIPP újság
HÁROMSZÁZEZER SZIGETLAKÓ ÉS GERAPPA!
Taroltak a miskolci együttesek - a Lóg a Ritmus, az Eclipse és az Abyss - az idei Pepsi Sziget 2000 fesztiválon
...Itt "követte el" az Anima Sound System talán eddigi legjobb koncertjét, a Neo és a ColorStar fergeteges buliját, és persze taroltak a miskolci zenekarok is, a Lóg a Ritmus, az Eclipse és az Abyss...



2000/9.12.évf. METAL HAMMER

SZIGET 2000
Bp., Hajógyári sziget
Az ECLIPSE baromira későn került színpadra. Előtte még a Bomber utolsó 3-4 számához is volt szerencsénk, és kimondottan tetszett.
(...)
Szóval, Miskolc legfőbb 'Crimson-parázója' igen rövid műsort nyomott (nem lett volna már tökmindegy, ha hajnal 4-nél kicsit tovább megy a buli, szervezők???), nem is túl jó hangzással, de olyan különös hangulatot árasztva, mely egyedivé s felejthetetlenné tette. Igaz, ehhez ismerni kellett legalább a régi dalokat (az újak, ha lehet, még ledöbbentőbbek). Mindenki fáradt volt, s a hajnal váltása is közel volt, ami épp olyan borzongató, mint egynémely Eclipse-dal. És ha tehetném, ezt a hangulatot kapszulákba tölteném, hogy más átvirrasztott éjek után kávéba vagy teába önthessem, s attól, nem is tudom, felszabadulna a lelkem... Ilyen koncert volt, szerintem. Gyönyörű és álmatlan.



2000/11.12.évf. METAL HAMMER

ECLIPSE
Miskolc, Zenész Klub
Ez a cikk az Eclipse 10 éves jubileumi bulijáról hivatott beszámolni, amin kb. 40 dal hangzott el, kb. 18 vendég közreműködésével, úgy 4 órányi időtartamban... I-szo-nyat sú-lyos volt!
Hogy mit lehet ennyi időn át nyomni? Röviden: mindent. Volt itt legrégibb és legújabb Eclipse dal, feldolgozás meg... Na, azokat felsorolom: Tool, Sepu (a Neural Booster-es Kolos hörgésével), Lenny Kravitz, Floyd, Hendrix, Billy Cobham, Slayer, Rotor-Metal Háború (amit az eredeti Rotor énekes Szentesi János nyomott!), Monster Magnet, S.O.D., King Crimson, Police (az egyetlen, ami gyalázás szinten ment, mert a többi nagyon rendben volt), Helmet, Neurotic-féle rap (a többi számban is szereplő Spasm tagjaival - király rap/metal lett belőle!), Pearl Jam, s zárásul, kegyetlenül: Voivod. Plusz egy dal a Hudák-Király (Varsó bőgős) projecttől, meg olyanok, hogy kb. '91-ből az Abyss című nóta (az elején a Nagy Ho-ho-ho-horgász zenéjével), amit a Rockinformos, ex-Atomic-os Deni énekelt el, meg mittomén, sokáig sorolhatnám. Nem beszélek csúcspontokról sem - el lehet képzelni, hogy egy 4 órás koncerten mennyi király momentum akadt, meg azt is, hogy hogy néztünk ki másnap, he-he!
A legviccesebb az, hogy nem is hangzott el minden Eclipse dal, a Soft Orange albumnak is csak kb. a felét nyomták el, stb., viszont számos olyat játszottak, amit évek óta nem. Ezek java még komplex thrash metal, és egy részük most is ütött - mások viszont idejétmúltnak tűntek. Rezső jó formában volt, úgy hangilag, mint hangulatilag, átkötő szövegei jó humorral sziporkáztak. Frenetikus hangulatú koncert volt, meg persze ultrafárasztó is. Mit mondhatnék? Persze, boldog szülinapot, Iklájpsz, de leginkább azt kívánom, ezentúl minden tökéletesen működjön ezzel a zenekarral, jelenjen végre meg az új album, ami iszonyú zseniális lesz, és jusson el ez az egyedülálló muzsika világszerte mindenkihez, aki érzékeny rá. Meg az is jó lenne, ha nem csak Miskolcon lenne rájuk ilyen bemozdulás. Meg mellékesen egy pesti koncert is igazán jól jönne már...
OK, csak azt akarom mondani, hogy az Eclipse is 10 éves, és akárhol tartanak is, nem tudnék náluk jobb magyar zenekart mondani.
U.N.



1999.július 24. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
Felkelőben az Eclipse napja
Külföldi próbálkozások - egyelőre félsikerrel



Miskolc (ÉM) - Nemcsak Miskolcon és környékén, de az egész országban, sőt már a határokon túl ismerősen cseng a miskolci Eclipse neve. Az öttagú zenekar iránt legutóbb két külföldi lemeztársaság is érdeklődött.
- Első lemezünk eljutott egy francia újságíróhoz, neki pedig annyira megtetszett - mesélte énekesük, Rezső -, hogy az internetre feltett rólunk egy cikket. Ezt az írást mi is megkaptunk; olyasmit írt, hogy "az Eclipse együttes hazájában a legjobb csapat, és üldözöttekként kénytelenek külföldön kiadót keresni maguknak, mert Magyarországon nem foglalkoznak az ilyen minőségi zenével..." Szóval "sorsüldözöttek" vagyunk - nevet.
Erre jelentkezett az angol Yperano Records, és egy olasz cég, utóbbi olyan "emlékalbumokkal" foglalkozik, amelyeken különböző zenekarok dolgozzák fel egy-egy ismert előadó számát.
- Egy U2-lemezről lett volna szó - idézte fel a frontember - már el is döntöttük, hogy a Fly című nótájukat írjuk át, továbbá egy saját szerzeményünk is helyet kapott volna a válogatáson. Úgy volt, hogy minden költséget állnak; végül is kiderült, saját zsebből kellett volna finanszíroznunk az egészet, így kútba esett a dolog. Azt nem tudom, hogy az angol cégnek mi volt a problémája.
Az együttes bemutatkozó albuma mindenesetre a világ sok helyére eljutott, Ausztráliától Dél-Amerikáig. A külföldi kiadók becserkészése céljából augusztusban felvesznek majd egy hatszámos demoanyagot, rajta a King Crimson 1970-es Pictures Of A City-jének feldolgozásával, egy nem épp "könnyen emészthető" tétellel.
- Véleményem szerint egy zenésznek - jó, én tartom magam annak - nem az a feladata, hogy kiszolgálja a közönséget. Mert ha ki akarja szolgálni, akkor az inkább olyan hakni-jellegű. A mi csapatunk nem erről szól. Ezt a muzsikát iszonyatosan nehéz itthon eladni. Abszolút mértékben a zene tart össze bennünket. Öt különböző ember, akiknek vannak olyan gondolataik, amiket érdemesnek tartunk másokkal megosztani. Nagyon sokáig készülnek a számaink, akár fél évig is, ám mikor megvagyunk egy művel, nagyon jó érzéssel tölt el - vallja be Rezső.
Eclipse-ék nem nagyon szoktak a stílusokkal foglalkozni: ami éppen az eszükbe jut, azt játszák, ha kell, egy durva rész mellé beillesztenek egy latinos betétet...
- A Soft Orange című lemezünkhöz képest a mostani anyag már sokkal progresszívebb. Vannak "zúzós" részek, de több benne a jazz, meg a hagyományos értelemben vett progresszív rock-hatás - derült ki az Eclipse-ről, de Rezső elmondása alapján arról is képet kaphattunk, hogy legutóbb Szolnokra utaztak egy árvízkárosultak számára szervezett fesztiválra - az azonban elmaradt, csak őket elfelejtették értesíteni...-, ezt pedig a Pepsi Sziget-es fellépés követi, augusztus 10-én. Másnap a napfogyatkozás lesz napirenden - a zenekar neve éppen ezt jelenti -, egy szegedi koncerttel.



1999/9.11.évf. METAL HAMMER

SZIGET '99
Bp., Hajógyári Sziget
Augusztus 10., kedd
A napfogyatkozás előtt egy nappal, na igen. Aki nem tudná, az ECLIPSE napfogyatkozást is jelent. Aki látta az augusztus 11-i égi csodát, az biztos úgy érzi, valami igazán különlegesben, nagyszerűben, felemelőben, stb. volt része. Aki ott volt az Eclipse Sziget-koncertjén, az alighanem hasonlót érzett. Ez a miskolci zenekar egyike hazánk igazán egyéni, világszínvonalú csapatainak, és aki szereti, ha egy zene valóban progresszív vagy különleges, az mindenképpen hallgassa meg őket. A Soft Orange-ról elhangzó dalcsodák mellett jó pár új nótát is hallhattunk. A tagok elképesztő zenei tudása még inkább érvényesül bennük, de így is bőven élvezhető az összkép. Ha lehet, még elvontabb, még előremutatóbb, még színesebb lett a zene, ugyanakkor pl. a Before The Rain-ből simán lehet bizonyos fokig sláger. E nóták alapján a 10 a minimum, ami a majdani új Eclipse albumra adható lesz...
Volt feldolgozás is, a 2-es King Crimson lemezről. Óriási volt, de szerintem attól még nem lenne kommersz a zenekar, ha gondolván a Sziget speciális közönségére, valami Toolt vagy Voivodot nyomtak volna... Mindegy, ez így is Total Eclipse volt, és a maga veszélyes módján gyönyörűszép. (U.N.)



1999/11.11.évf. METAL HAMMER

PROGRESSZÍV FESZTIVÁL
Bp., Viking Klub
Az Eclipse műsorának felét új dalok tették ki, amikből annyit bírtam felfogni, hogy zseniálisak. Sajnos itt az éneket nem lehetett eléggé hallani, pedig Rezső, aki szinte gyermeki átéléssel táncolt-énekelt, igazán kitett magáért. Zenekari szinten a fellépők közül a Nemesis mellett az Eclipse volt a leglátványosabb, hiszen az egész zenekar mozgott. Az új és régi számok (mint Plainsong, Soft Orange, vagy a legnagyobb ovációt kiváltó Childhood's End) mellett két feldolgozás kapott helyet: egy ősereju King Crimson tétel, valamint a végén a Tribal Convictions a Voivodtól. Mit mondjak? Egy héten belül kétszer hallani egyik legnagyobb kedvencemet (hiszen a héten volt a fantasztikus Neurosis/Voivod koncert is)... Teljes kiakadás. Az egész fesztiválon itt volt a legnagyobb zúzás. Keresem a szavakat, de nem találom. Csak azt tudom mondani, amit András barátom a koncert után, a Voivod nótát idézve: "Who's god?!" (azaz Ki isten?) Hát ti ott a színpadon!



1998/2.10.évf. METAL HAMMER
A DOLGOK KÖRFOGÁSA
A miskolci Eclipse nemrég jelentette meg első albumát, a meglepő című Soft Orange-ot (Lágy Narancs). A rendkívül érdekes, szokatlan, különös zenét tartalmazó lemez egyszerre lebegős és súlyos. Méltán tarthat igényt a különc zenék összes rajongójának érdeklődésére, de persze bárkit magába szippanthat ez a "space-metal". Uzseka Norbert az E-klubos lemezbemutató elott, az öltözoben ült le a csapat tagjaival, hogy megtudjon egy-s-mást az általa szerényen zseniálisnak titulált albumról és készítőiről.
Legutoljára (és először) a Demonstráció III. válogatás kapcsán készült Eclipse interjú (No. 88.). Mivel addig szinte alig-alig lehetett hallani a ma már 7 éves zenekarról, ez volt az első jele annak, hogy végre megindul valami körülöttük. Aztán jött '97 tavaszán az LMS tehetségkutató, amit megnyert a csapat. Ennek köszönhető a Vida Music szerződése, valamint az a Soft Orange album, melyről csak felsőfokban tudok nyilatkozni. Már az első szembeötlő dolog, a borító is nagyon ott van. Épp csak nehéz megmondani, mit is ábrázol... A megfejtés egy érdekes növény:
- Datura Stramonium, csattanó maszlag a neve - magyarázta a szakértő, Takács József. - Hallucinogén szer. Hieronymous Bosch, aki a Gyönyörök kertjét is festette, is élt vele, de egyes bennszülött törzsek is használják a ritmusaikhoz. Mi viszont nem élünk vele.
- Csak azután derült ki, hogy mi is ez, miután elterveztük, hogy ez lesz a borító. De ha azt vesszük, tényleg kapcsolódik az albumcímhez. Ez egy ilyen tüskés, narancsszínű valami ott a borítón - jó a kontraszt. És valamelyest jelzi a zenekar kettősségét vagy fonákságát is" - tette hozzá Barna Tamás.
- Ahogy a szövegben, úgy a zenében is megvan ez - vélekedett a bőgős Hudák Attila. - Szerintem sikerült elcsípni azt, hogy Rezső szövegei alá teljesen passzol a zene. Amennyire elvont és bonyolult a szöveg, úgy idomul hozzá a zene.
- A dalaitok hogy készülnek?
- Meghallgatok a készülő zenéből egy-két motívumot - mesélt a frontember Rezső. - Aztán a kész szövegnek megfelelően esetleg hosszabb lesz, vagy rövidebb a zene, vagy teszünk hozzá egy másik részt. Ennek egyetlen hátránya van: mire kész a szám, Attila úgy átírja, hogy kurvára nem is hasonlít a hangulata a szövegéhez, ha-ha!
- És maga a zene honnan jön?
- A számok alapjai ösztönösen születnek - magyarázza Attila. Tisztában vagyunk bizonyos zenei dolgokkal, de inkább ösztönösen írunk. Leül az ember, elkezd gitározni, és valami beugrik. Elkezdi kibogozni a dolgokat, felépíti...
- Ha esetleg túl páros, akkor bepáratlanítjuk, ha-ha! - szólt be Barna.
- Attila csak páratlanban gondolkodik, ha-ha! - fűzte tovább a poént a hallgatagabb gitáros, Tisza Tamás.
- Elég gyakran próbálkozunk aszimmetrikus, páratlan ritmusokkal - ismerte el Attila.
- Nem biztos, hogy a hallgató rögtön észreveszi, hogy páratlan. Teljesen beleidomul, belesimul a zenébe.
- Például a Poker Face főmotívumai páratlanok, pedig az a szám az egyik leghúzósabb, legkönnyedebb számunk felfogás szempontjából.
- Nem szeretem azt a számot, mert nem én írtam a szövegét, ha-ha!
- Egy régi barátunk, Mezőfi Imre írta.
- A Poker Face-t bónusznak akartuk feltenni a CD-re, de mivel a Cage-et nem sikerült, nem tudtuk úgy felvenni... - röhögés, majd Barna Tamás folytatta -, mert ugye a Cage csak 70%-ban készült el. Minden koncerten más. Egy korábbi, jól sikerült garázsfelvétel alapján akartuk felvenni. Joci számolta meg ott a periódusokat, és annyira jól sikerült neki ez a számtanlecke, hogy háromszor olyan hosszan játszotta föl a dobokat. Ez akkor derült ki, mikor Rezső felénekelte a számot. Hallottad, hogy fejeződik be a lemez. Azzal a zúgással csúszott volna egybe, az már a Cage kezdete volt...
- Tehát az ősrégi Poker Face így került fel. Viszont a 69 fok és a Shining Sun nem.
- Ha lett volna időnk, azok is felmentek volna. A 69 fokot átírtuk egy kicsit, szerintem most sokkal jobb. Elképzelhető, hogy rajta lesz a következőn.
- Az új számok elég hálásak lesznek - tért rá a jövőre Rezső. - Tool koppintás az összes, ha-ha!
- Sokkal összetettebbek lesznek. A klasszikus értelemben vett progresszív hatások jobban fognak érvényesülni.
- És a zene súlya azért megmarad?
- Szerintem még súlyosabb lesz! - állította Rezső.
- A szövegekkel mi az ábra?
- Végül is a legtöbb szerelmes téma, bevallom. Csak egy kicsit másként, mint általában. A Plainsong teljesen szarkasztikus. A Stonehands pedig egy happy dal, függetlenül attól, hogy a zenéje ilyen doom. Egyetlenegy szöveg lett csak zenére írva, a Harang. Ők megírták a zenét, felvettük a próbahelyen, otthon beültem a fotelba, feltettem a fülhallgatót, és elkezdtem írni. Ilyen durva látomásaim támadtak, amiket aztán le is írtam.
- Mi a helyzet a kiadóval?
- Én nem ezt akartam albumcímnek, de leszavaztak, mint általában - mondta Rezső.
- Hanem mit?
- Circulation Of Events, azaz a dolgok körforgása. Egyébként, hogy miért lett Soft Orange: a barátnőméknek volt egy állólámpájuk, ami valahogy felborult. Kitört a burából egy darab. Felállítom, belenézek, ott van benne az égő, és rá van írva, hogy Soft Orange. Mondom, kurva jó, erről kell írni valamit! Ha-ha! Soha a büdös életben nem tudtam számcímeket adni. Majdnem minden cím lopás. A Soft ugye az égő, a Crimson Wind a King Crimson miatt lett. Egyes sorokat is, amik nagyon tetszenek, át szoktam venni másoktól. A Folyó harmadik partja egy nagyon jó - azt hiszem - perui novellának, illetve könyvnek a címe.
- A felvételek hogy zajlottak?
- A megszokott magyar módszerrel: bementünk sorban egymás után. Először a dob takra, utána a basszus, utána a gitárszólamok, legvégül az ének.
- Mivel a zene valóban nagyon különös, talán nem hülyeség megkérdezni: használtok esetleg valamiféle hangulatkeltő elemeket?
- Én nyomtam a citromos vizet, először töményen, aztán hígítva - így Rezső.
- Egyébként meg vettünk két és fél kiló gumicukrot - avatott be a végső titokba Joci.
- Mikor mentünk a stúdióba, megálltunk egy nagykernél, és bevásároltunk, de durván. Nyomtuk vénásan a gumicukrot, ha-ha!
- Nyilván olvastatok és hallottatok mindenféle véleményt arról, hogy milyen az Eclipse-et hallgatni. De mikor fent vagytok a színpadon - az nektek milyen?
- Ha megfelelőek a körülmények, nem előzte meg sok görcsölés, akkor biztos, hogy jól érezzük magunkat. Ezért csináljuk: hogy jól érezzük magunkat. Sose a pénzért, mert akkor már rég abbahagytuk volna - vallotta Barna Tamás.
- Ha bejön a koncert, akkor az egész zenekar máshol jár, mindenféle segédeszközök nélkül!
- És a közönség mennyire számít?
- Mindenképpen számít. Inkább klubkoncerten, mert ott közvetlenebb a kapcsolat. Pl. a miskolci lemezbemutató nagyon jól sikerült. Rengetegen voltak, bemozdultak, és olyan hangulat volt, amilyenben már rég nem volt részünk!
- Mivel a csapat tagjai nagy zenerajongók, szinte ők maguk kérték, hogy kérdezzek rá kedvenceikre.
- Barna Tamás: "Rengeteg féle zenét hallgatok, de csak a Pink Floyd-ot említeném, amit bármilyen hangulatomban, mindig szívesen teszek a magnóba.
- Rezső: Durván King Crimson fanatikus vagyok, a az én alfám és omegám. Meg ennek vonzatai: Robert Fripp szólóalbumok, Trey Gunn, California Guitar Trio... De mellette elég sűrűn hallgatok Depeche Mode-ot, Portishead-et, stb.
- Attila: King Crimson. Szerintem az a progresszív zenék csúcsa. Meg Trey Gunn szólólemezei. Nagyon szeretek dzsesszt hallgatni, továbbá egy basszusgitáros számára alapművek a Pastorius lemezek. Vagy Marcus Miller. A metalosabb dolgok közül a Voivod a Killingtől kezdve, meg Psychotic Waltz, esetleg Dream Theater.
- Tisza Tamás: Én mostanában elég kevés zenét hallgatok. Általában Attilától, Rezsőtől vagy Tamástól veszek át dolgokat, mindent vegyesen. Pl. a Pink Floyd nekem is nagy kedvencem, régebbről a Led Zep, a Purple.
- Joci: Primus, Billy Cobham, Cypress Hill, stb. Talán azért is ilyen sokszínű a zenénk, mert mindnyájan elég különböző zenéket hallgatunk. Mások a gyökereink. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy mindenki külön elkezdett komolyabban foglalkozni a dzsesszel, kottaolvasással. Tehát nagyon fontos, hogy képezzük magunkat.
- Hogy meglegyen az a megfelelő hangszeres tudás, amivel a saját, belső dolgokat el tudjuk játszani, meg tudjuk valósítani a hangszeren az elképzeléseinket - tette hozzá Attila.
- És végül Eclipse-tanácsok a befogadhatatlannak tűnű zene befogadására:
- Szánjanak az albumra néhány órát, kicsit figyeljenek oda. Ne az legyen, hogy ha kicsit furcsa, akkor már ki is kapcsolja, hogy ez szar. Kicsit nyitottabban tekintsenek a zene felé, mert ez lenne az alap - mondta Barna.
- Aki bulizni akar, annak nem sok értelme van eljönni a mi koncertünkre. Aki viszont hallgatni akar valamilyen zenét, esetleg elkalandozni másik dimenzióba a zenén keresztül, az mindenképpen jöjjön el! - zárt Attila.
Nos, azon az estén kevesen jöttek el az E-be, de attól még, zene szintjén, varázslatos koncertet adtak a miskolciak. Úgy fest, talán van érdeklődés irántuk külföldről is - reméljük a legjobbakat!



1998.II.évf.4.szám OPEN

ECLIPSE/SYMMETRY
Pécs, Hard Rák
Maga a koncert 11 körül kezdődött, és bár nem taposták agyon az emberek, az Eclipse műsorára már azért megszaporodtak valamelyest. (...)
Az Eclipse első hangjaira már a közönség is kezdett gyülekezni, ők nem is várattak sokáig minket. Szerencsére Rezsőék egy kicsit rámenősebbek voltak, így addig nem kezdték el a műsort, amíg a keverős le nem vette a hangerőt, megkímélve ezzel mindenkit a hallókészülékektől. Én most jöttem rá: az Eclipse nem tud hibázni! Lehet akármilyen későn, borzolhatja akármi a kedélyeket, ha elkezdődik egy olyan szám, mint a Trip, Crimson Wind, a Childhood's end, a Plainsong, a Pokerface, de felsorolhatnám az egész lemezt, a Tool-tól eljátszott eldolgozással együtt, képesek elfelejteni mindent! Rezső messze az egyik legjobb frontember az egész magyar rockmezőnyben! Nem tudom megállni, Takács József dobos teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A Psychotic Waltz '96-os koncertje óta nem voltam ennyire jó koncerten! Akinek csak módja van rá, kapja el egyszer őket élőben, nem fog csalódni!
Pityesz/Ádám

ECLIPSE INTERJÚ
A koncert után ültem le beszélgetni Rezsővel és Hudák Attila basszusgitárossal, hogy a lemez megjelenése óta történtekről meséljenek valamit...
Rezső: Mi egy nagyon lusta zenekar vagyunk, bár a lemez felvétele idején azok a dalok már régen készen voltak, és azóta is folyamatosan dolgozunk, még csak két-három új dalunk készült el. Szeretnénk mindenképpen továbblépni, az utat ár jó előre kijelöltük magunknak, és ez az út a bonyolultságé. Illetve ez így nem teljesen igaz, mert nem egyértelműen nehezen befogadhatók, hanem - talán így lehetne a legjobban megfogalmazni - bonyolultabbak és mégis egyszerűbbek.
MH: Ma itt két teljesen eltérő zenekart láthattunk, akik mind mentalitásban, mind a zenéről alkotott nézeteikben különbözik. Hogyan tudnád ezt a különbséget megragadni?
Rezső: Valahol a Symmetry az öröm, az Eclipse pedig a bánat. Ez az érzés belőlem jön, és innen táplálkozik. A szövegeket én írom, és így nagyon érződnek az én személyes élményeim. Tulajdonképpen mindegyik dal visszavezethető egy háromszögre, amelyben két lány és egy fiú tartozik bele, én egyértelműen depressziós zenének tartom az Eclipse zenéjét.
Ennél a pontnál kapcsolódott be Hudák Attila a beszélgetésbe, akinek egy kissé begyógyult szemei nem arról árulkodtak, hogy sokat aludt mostanában...
HA: Hát így van... Szoktam tanítani a Gitármánia táborban, ez most sem volt másképp, és hát ott nem sokat alszik az ember. A koncert kezdete előtt egy pár órával még ott is voltam.
MH: Milyen terveitek vannak a jövőre tekintve?
HA: Úgy néz ki, hogy októbertől kezdve úgy három hónapon keresztül úton leszünk. Egy progresszív utazó fesztivált szeretnénk összehozni, amelynek hat-hét állomása lenne, mindegyik helyszínen fellépne a Symmetry, a Nemesis és mi. Minden helyszínen lennének vendégek: Miskolcon az After All, Pesten az E-klubban a Serenity, Szegeden pedig az Eveflow. Ezenkívül fellépnénk még Pécsett és Székesfehérváron is. A másik dolog, pedig elindultak különböző szervezések külföldre is, vagyis megpróbálunk nemcsak itthon próbálkozni, mert az itteni lehetőségek hiánya a zenekar létét is sokszor megkérdőjelezi.
Ádám



1998/6.10.évf. METAL HAMMER

ECLIPSE/REASON
Gyöngyös
Az ECLIPSE-t eddig még nem hallottam. A srácok Miskolcról jöttek és elmondásuk szerint progresszív metált játszanak. Hogy merre haladnak? Egy irány biztos: föl. Az előadás meggyőzött arról, hogy igen sokat fogunk hallani róluk a jövőben. Ha mégsem, az az elcseszett, divatorientált magyar szórakoztatóipar hibája. Ebből valószínuleg kiderült, hogy az együttes nem tipikus divatzenét játszik. Ha el kellene helyeznem őket, akkor nagyjából valahová a Tool, a Rollins Band és a Helmet környékét jelölném meg. De persze ez is sántít, mert a zene annyira egyedi, hogy ezt egyszerűen hallani kell! Miben nyújtanak nagyot a srácok? Az előadásban, és most szó szerint előadásra kell gondolni. A zenészek rettenetesen magabiztosan tették a dolgukat. Az előadásmód profi, az énekessel pedig nem tudok mit kezdeni. Ilyenkor van nagy bajban a kritikus, amikor szavakkal kell leírni a leírhatatlant. Ilyet én még magyar csapattól nem láttam. Az énekes átélte, előadta a dalokat, üvöltött, hörgött és énekelt, mindezt olyan mozgással, ami engem kicsit Henry Rollinsra emlékeztetett, csak tőle nem láttam még olyat, hogy a földre veti magát és összegörnyedve üvölt. A csúcs mégis a Tool feldolgozásuk volt, ahol az énekes szó szerint idegbeteg mozgással adta elő a dalt. Ha a környéken akad néhány megtermett ápoló, tuti elviszik. Szerintem nem szabad elmenni az Eclipse mellett, hallani, látni kell őket. Erre már Butthead is csak egyet tudna mondani: Tool! He-he!
-g-



1998/9.10.évf. METAL HAMMER

ÉLŐ FÉM
Eclipse/Symmetry
Pécs, Hard Rák
Miután megnéztem a nálam eddigi legjobbnak számító Symmetry koncertjét, jött az eddigi legjobb Eclipse! Rezső, az énekes mondta a koncerten, hogy a Symmetry megmutatta, mi a boldogság, az Eclipse megmutatja, mi a bánat... Van benne valami. Mégsem volt teljes beállás a nézőtéren, jópáran mentek tovább a fülön általi zeneélvezetnél: volt mozgás, ugrálás, hajlóbálás. A színpadon dettó. Rezső hihetetlenül szuggesztív frontember, pedig jószerivel végig lehunyt szemmel, a legmélyebb átéléssel adta elő a dalokat. Ahogy az a fickó énekel! Üvölt, sikolt, zokog, nevet - ezer hangon szólal meg. Nemkülönben a zene, amit extrém módon képzett zenészek hoznak. Ráadásul a húros hangszereket pusztító Tisza-Hudák-Barna trió látványilag is olyat nyújt, ami még a legfutóbb bandáknál is ritkaság. Pedig csak a hajukat rázzák meg, szintén totális átéléssel zenélnek...
Joci a dobok mögül ki sem látszott, de ami a dobok mögül hallatszott, arról a legtöbb honi fémdobos így nyilatkozna, ha neki kellene ugyanezeket a témákat lejátszani: "Nem, soha, inkább a halál..." A Soft Orange album zseniális dalai mellett még két saját hangzott el. Sem a bomlott-sérült Cage, sem az alternatív rock világslágernek való, de amúgy szintén zseniális 69 fok nem új, de a reménybeli új anyagon elvileg ezek is ott lesznek. A tíz pont ezek alapján a minimum... Volt még Tool-Prison Sex, de semmivel sem rázott ki tőle jobban a hideg, mint az Eclipse saját szerzeményeitől. A hazai viszonyok között különösen kiemelkedő klippel megtámogatott, duplán leadott Childhoods's End volt a legnagyobb siker. Amit impróztak a végén, az szerintem mindenit padlóra vitt. Ez az, amit már végképp lehetetlenség elmondani: látni-hallani kell.
Azt hiszem, az év egyik legjobb magyar koncertjét láttam. Köszönet Kusinka Tamásnak mindenért! Ha csak ici-picit is vonzódsz a progresszív rock/metal valamelyik ágához, feltétlenül menj el a magyar prog.csapatok ősszel tartandó turnéjának valamelyik állomására, mert a feledhetetlen élmény garantált, és ezt tényleg semmit, de semmi más nem tudja pótolni!



1998/10.10.évf. METAL HAMMER

SZIGET '98
Augusztus 8., szombat
Az Omega-féle tehetségkutatón lépett fel az ECLIPSE. Blue, Plainsong (ezek könnyedebb darabok), a Holló c. Omega dal feldolgozása (eklipszesítve is kevésnek tűnt a saját dalaikhoz mérve, de nem volt rossz), s végül a Childhood's End jó zúzós változata volt a menü. Most is zseniálisak voltak; szégyen (és nem rájuk nézve), hogy amúgy nem léphettek fel a Szigeten.



1998. december 17. TIPP újság

Viani napfogyatkozás
A Télapó zenei meglepetése: politikamentes narancsdobálás kifulladásig
Szakadó hóesés, a Vian Klub mégis dugig megtelt olyan fiatalokkal, akik a hazai pályán ritkán fellépő ECLIPSE produkciójára voltak kíváncsiak. Nem maradt el a jutalom. Akik a Mikulás előestéjét a Vianban töltötték, különös ajándékban részesültek.
Ezek a fiúk nem úgy lettek zenészek, hogy bementek a hangszerboltba, és apuci megkérdezte tőlük: mondd, kisfiam, melyik gitárt választod a felső sorból. Egy évet együtt töltöttünk, mint társbérlők egy művelődési ház szűkös szobájában. Ők "hétfőszerdapéntek", mi szombat délelőtt. De az igazi találkozás mégis váratott magára. A zenekar tagjai úgy tűnik tudják, mit akarnak, mi több, ezt a szakma is értékeli. A basszusgitáros Hudák Attilát a Metal Hammer 1996-ban a legjobb bőgősnek választja. A Marshall Tehetségkutató Verseny 1997-ben megrendezett borsodi döntőjében az Eclipse az első helyezett. Még ebben az évben rögzítik Soft Orange című albumukat, a szombathelyi LMS stúdió által kiírt pályázat nyerteseként.
Idén az Omega-Korg borsod megyei vialdán szintén elhozzák a pálmát. Ezek után nem csoda, hogy a Vianban se levegőt, se sört nem lehet egyszerűen kapni.
A vendég Stream előadása után, megszólal a főbanda, tökéletesen úgy, ahogy azon a CD-n, amit másnap kipihenten meghallgathatok. Nincs brahi, nincs mellébeszélés, minden a helyén van. Látszik a befektetett munka (hétfőszerdapéntek). Takács Józsi a doboknál óramű. Hudák Attila bőgőjátéka a nagy elődökét idézi, tökéletesen ura a hangszerének, csak így tovább. A kopaszra nyírt kecskeszakállas pantomimművész, Rákos Tibor nem törődik az esetleges nyelvi nehézségekkel, a megnemértés bábelével. Minden dal angolul és jól. A hathúrosoknak kevesebb szerep jut, pedig ketten is jelen vannak. A produkció mégis így kerek és egész. A két gityós, Barna Tamás és Tisza Tamás tökéletesen tudatában van annak, hogy ez a zene mit kíván és főleg, hogy mennyit. Bravó.
A kemény muzsikák kedvelői ezen a szombaton nem távoztak üres "zsebbel", és ha marat elég pénzük, a buli után CD-n és kazettán haza is vihették a zenekart.
Hajzsó Péter



1998.06.22. RAGYOGÁS

ECLIPSE: Soft Orange (1997)
Hosszas kavarás után, kb. fél év csúszással, nagy nehezen megjelent végre a miskolci csapat első lemezanyaga. Csak a jóisten tudja, hogy végül is ki az album kiadója: a tokon ui. a Vida Music neve szerepel, a CD-n viszont ez olvasható: "szerzői kiadás". Jó, mi?
Hogy hol az igazság, azt nem tudom - az viszont tuti, hogy az anyag bitangul erősre sikeredett. Persze nyilván nem álltak hegyekben az ötezresek a lemezfelvételkor a fiúk háta mögött, és ez bizony hallatszik is - ám a muzsika ettől még semmivel sem vált kevésbé magával-ragadóvá. Hangzásbeli hiányosságok ide vagy oda, azért ez mégis egy kiemelkedő produkció.
A csapatot nem ismerőknek elmondom, hogy az Eclipse nem az inkább elterjedt és ismert Dream Theater/régebbi Fates Warning-irányból közelített rá a progresszív zenére; Rezsőék gyökerei másutt keresendők. Mindenekelőtt a King Crimson nevét kell megemlíteni, aztán lehet még sorolni olyanokat, mint Voivod, Pink Floyd, korai Sabbath, Tool, Badmotorfinger-es Soundgarden, régi Psychotic Waltz - kb. ezek a kiindulási pontok. Ezekhez az összetevőkhöz adagoltak aztán a srácok jó adag eredetiséget; így született meg az Eclipse saját kis zenei világa. Őrülten megtekert basszus- és dobtémák köré szinte liánként fonódnak a két gitárból eredő hangok, hogy magukkal rántsanak a nóták a mélybe. Ezt a zenét képtelenség felszínesen hallgatni. Ha meghallgatod, vagy sikítva elrohansz, vagy pedig hagyod, hogy mindenestül magával ragadjon. Középút nincs. Aki ismeri valamilyen szinten az imént felemlegetett csapatok munkásságát, azt talán sejti, miről beszélek. Ez az album nem "csak" 10 nóta, amiket egymás után szépen végighallgatsz - ez egy utazás, amibol feleúton nincs kiszállás. Vagy végigcsinálod, vagy bele se kezdj! A lassan lebegő, elszállós témáktól a jazz-es szólókon át a súlyos zúzásig mindent belepakoltak a srácok a 45 percnyi 10 nótába. Ha odafordítod a figyelmedet, és képes vagy megnyitni magadat a hangok áradata előtt, akkor egy percig sem unatkozhatsz. A két gitár mellett egyébként a basszusgitár is gyakran vállal szólószerepet - bár ez a zene annyira örvénylik és burjánzik, hogy sokszor nehéz a szólókat elválasztani a "sima" részektől. Itt mindenki virtuóza a hangszerének, és ezt nem is rejtik véka alá. (Ez a mi szerencsénk!) A dalszövegek angolul íródtak, és meglehetősen személyes hangvételűek; mondjuk a megfogalmazás helyenként igencsak elvont, de ilyen zene mellett nincs is miért csodálkozni.
Az egyetlen negatívum, amint azt már említette, a hangzás. Sok a magas és sok a nagyon mély hang, de a középső hangtartomány - pont, amitől igazán "haraphatna" az anyag - nem lett kellőképpen kiemelve. Halkítom, hangosítom, de valahogy olyan üres a sound. Ennek ellenére azonban ez egy abszolút profi, egyéni(!) muzsika, méltó a figyelemre. Merülj el benne Te is!
Sch-dt



1997/1.10.évf. METAL HAMMER
DEMONSTRÁCIÓ III. ECLIPSE
Felállás: Barna Tamás gitáros, Hudák Attila bőgős, Rákos Tibor énekes, Takács József dobos és Tisza Tamás gitáros
Megalakulás: 1990. augusztus



Tudnivalók: A miskolci együttes kezdetben háromtagú volt, és komplex techno-thrasht játszott. '90-es bemutatkozó demójuk a Hard Life nevű metal lapban a hónap demója címet is elnyerte. Ekkor meglódulhatott volna a banda szekere, azonban a honvédség közbeszólt. 2-3év is eltelt, mire minden tag letudta a feladatot. Ezalatt nem sikerült előrelépni, bár '92-ben újabb kitűnő demót tettek le az asztalra. '93-ban került a zenekarba Rákos Tibor (azaz Rezső) énekes, s nagyjából ekkortól kezdett a csapat zenéje progresszív irányba terelődni. Egy évvel később megnyerték a Rockland tehetségkutatót, ami azonban maximum lélektani haszonnal járt. Az elmúlt 2 év azzal telt, hogy egy kiadható anyagot állítottak össze, s ma már több, mint egy lemeznyi nóta várja, hogy eljusson az igényes, progresszív zenékre vevő közönséghez.
- Most tervezünk kiadni egy olyan kazettát - mesélt a zenekar terveiről Barna Tamás gitáros - amin az MHH-nak is elküldött 6 szám lesz, és egyéb garázs, illetve stúdiófelvételek, amiket '92 és '96 között készítettünk.
- Az Eclipse a Demonstráció III. egyik legszokatlanabb zenéjét játsza. Hogyan, miből alakult ki ez a furcsa, kategorizálhatatlan muzsika?
- Onnan, hogy a ritmusszekciónk 2-3 éve elkezdett intenzíven foglalkozni a dzsesszel. Mióta bevettük Rezsőt, a szövegek hangulata sem engedi meg azt a nagy durvulást.
- Két út lehetséges zeneileg - fejtegette Rezső. - Vagy beállunk a sorba és az éppen futó divatzenéket kezdjük másolni, vagy pedig felvállaljuk ezt. Egyértelmű, hogy ezzel a zenével soha nem fogunk keresni, de nem is ez a cél. Lehet, hogy megelőztük a korunkat...
- Ezt a magyar viszonylatokra kell érteni - vágott közbe Tamás. - A nyugat-európai piacon jelen van ez a zene, csak itt szokatlan. Egyébként nem tudatosan törekedtünk erre, egyszerűen így alakult. Valamilyen formában kicsit öncélú a zenénk.
- Rohadt egoisták vagyunk - vigyorgott Rezső.
- Zenei hatások mindenkit érnek. Aki azt mondja, hogy nem, az szerintem hazudik. Pl. a King Crimson Rezsőt és Attilát nagyban inspirálta, vagy a Pink Floydot a zenekarból mindenki egyformán szereti.
- A közönség részéről milyen visszajelzések érkeznek?
- Általában a vájtabb fülü közönség jön el, tehát kifejezetten a zenehallgatók. Az a tapasztalatom, hogy nem indulnak be az emberek, inkább fülelnek, és kameráznak, hogy mi történik a színpadon.
- Kaptam már olyan információt, hogy minket nem elég egyszer meghallgatni. Meg olyan is van, hogy ha én elmegyek egy koncertre, akkor szórakozni akarok, nem pedig odafigyelni. Nem igazán vidám zenét játszunk, eléggé le tudunk hangolni mindenkit. Még magunkat is...
- A befogadást segítendő játszotok feldolgozásokat?
- Igen. Tool, Pink Floyd, Voivod, Monster Magnet, Police, Lenny Kravitz, Mind Funk... Mindig újabbakat!
- A D. III-as Crimson Wind-rol mit kell tudni?
- A mostanában írt 2-3 számunk közül az egyik. Kifejezetten a válogatás részére rögzítettük. Jellemző az irányvonalunkra. Akinek a Crimson Wind tetszik, annak biztos, hogy bejön az egész repertoár!
- Benne van az Eclipse lényege. A szövegeknél is két út van: az ember vagy elkezd kliséket írni, hogy "jaj, milyen nehéz az élet" meg "betöröm a fejedet..." Mikor punk zenekarban játszottam, ilyeneket egy nap írtam 22-t is, és kurvára egyszerű volt. Semmi kihívás nincs benne. Szerintem csak akkor érdemes szöveget, meg zenét írni, ha van benne kihívás. Nem csak exhibicionizmus, hogy én megmutatom magam. Igenis valamit nyújtani kell. Valami töltése is legyen a dolognak, szóljon is valamiről a dal.
- Mi a helyzet a koncertekkel?
- Valamikor januárban játszunk Pesten a VMH klubban a Dark Clouds, a Soggoth és az Art of Dethronement társaságában. Aztán lesz egy román miniturné, miskolci dátumok is vannak. Szeretnénk egy rendes turnét is, hogy megismerjék a zenekart.



1997. DZSÚSZ

Bemutató és interjú
Idén tavasszal ismét megrendezték Szombathelyen az LMS Országos Amator Zenekarok Tehetségkutató Versenyét. A 36 produkció közül 3 kapott "fődíjat", lemezszerződést: a budapesti Dawncore és a tabi Necksprain ('98-as megjelenéssel), a miskolci Eclipse pedig már idén korongon találja magát.
Az Eclipse allűrök nélkül adózik a progresszív zene oltára előtt. Bár zenéjük "közfogyasztásra" nemigen alkalmas, aki szívesen merül alá az újító hangfolyamatokban vagy szeret bolyongani végtelennek tuno labirintusokban, az örömmel csámcsoghat ezen az instrumentálisan rendkívüli kvalitású, súlyos, felhőjáró muzsikán. Nem lehet azt mondani, hogy ez az ambíciózus, öt tagú zenekar ("Rezső" - ének, Barna Tamás - gitár, Tiszta Tamás - gitár, Hudák Attila - basszusgitár, Takács József - dobok) a sors kegyeltje lenne, hiszen lassan már egy évtizede próbálnak kitörni a demozgatás és a sokszor kínos érdektelenség kísérte helyi klubok világából. Talán a frissiben zsebrevágott lemezszerződéssel beindul valami, ami megbolygatja az állóvizet.
Eclipse: Zenénket általánosságban úgy lehetne megfogni, hogy súlyos alapokra épülo progresszív metal. Habár az új számokban már kezdenek lecsiszolódni, eltűnni azok a súlyosabb részek, amik átöröklődtek a régi, thrash-es vonalból. De elég behatárolhatatlan a dolog, főleg a magyar zenei piacon.
- Mennyire progresszív, amit ma csináltok?
Eclipse: Talán semennyire sem. Vannak benne ritmikai elemek, stb., de ha a koncepció egészét tekintjük, az nem idomul ahhoz az értelmezéshez, amit a 70-es években klasszikus progresszív iránynak hívtak és amit olyan együttesek műveltek, mint a Pink Floyd vagy a King Crimson. Azt is mondhatnám, hogy annyira nem progresszív, mint amennyire nem metal.



1997/8.9.évf. METAL HAMMER

ÉLŐ FÉM
ECLIPSE
Bp., Riff-Rööfff
A miskolci Eclipse koncertjére egy júniusi szerdán került sor és nem lehet mondani, hogy ezt bizony agyonreklámozták. Mondjuk nem tudom, mennyit javított volna. Mindenesetre nagyon kevesen voltunk, s annak a fele nem is igen hallotta még őket. Számomra is ez volt az első Eclipse koncert, de múlt évi hatszámos promókazettájuk, na meg a Demo III-as Crimson Wind alapján tudtam, kb. mire számítsak.
Mindig is voltak hazánkban nagyszerű zenekarok, melyek előremutató muzsikát játszottak angol szövegekkel. Ezekre a bandákra ma már kevesen emlékeznek, pedig óriási dolgokat vittek véghez. Csak épp messze laktak attól a helytől, ahol tényleg sikerük lehetett volna. Pl. a Barbed Wire '92 körül csinált egy olyan EP-t, mely felvehette volna a versenyt az akkori újítókkal (pl. Mindfunk, RHCP, Pearl Jam). A Bedlaméket, ha Seattle-ben élnek, ma a grunge műfaj legmetalosabb bandájaként tisztelhetnénk. És folytathatnám a sort a Siogannel, Screennel, Rainnel, Unfit Ass-szel, stb. De ők mind elvéreztek: csináltak valami fantasztikusat, és érdeklődés hiányában lassan elmúltak. Annyira szeretném, ha az Eclipse-szel végre megtörténne valamiféle csoda, és nekik sikerülne az is, ami az említett bandáknak nem. Itthon úgysem lesz belolük nagymenő, de ha sikerülne kijutniuk, ott tán értékelnék őket. Annál is inkább, mivel ez az öt arc félelmetesen zenél! És ez bizony alapkövetelmény. Eszement dalokat írnak, melyeket ugyan nehéz befogadni, de érdemes velük vesződni. Én pl. már másfél éve nyúzom azt a hatszámos szalagot, de még most is találok benne újat. Most végre arról is meggyőződhettem, hogy élőben is iszonyú jó az Eclipse. Igaz, nem túrják fel a színpadot, de a három "húros ember" meg-megrángatja a haját (Barna Tamás gitárost akár a Nevermore-ból is szalajthatták volna a derékig érő hajzatával). Rezső, az énekes pedig ugrál, tombol. Szóval van látvány is, hanem ami a lényeg, a ZENE, az iszonyatosan nagy! Basszus, olyan dolgokat játszanak ezek az ürgék, hogy nem találok szavakat! Már annyira hiányzott egy ilyen banda! Progresszív metal ez, de az izzóbb, újítóbb, pszichedelikusabb fajtából. Ha amcsik lennének, minimum underground kultuszbandaként tisztelnék őket. 3 feldolgozást játszottak Tamásék, és azok elég jól be is határolják az Eclipse művészetét: Tribal Convictions a Voivodtól, Prison Sex a Tooltól és Money a Pink Floydtól. Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni. Hanem a saját nótákhoz van: Mert azok is nagyon jók, cak rengeteg meghallgatás kell hozzájuk. Na, de a fentebb említett bandákat sem lehet ám elsőre befogadni. És szerencsére akad néhány olyan dal is, amely rögvest fogósabb, sőt, akár slágernek is beillik. Ilyen elsősorban a fantasztikus Shining Sun, vagy a Plain Song, esetleg a jó súlyos The Bell. De a Crimson Wind féle lebegések is zseniálisak. Állítólag az Action előtt az E-ben egész jó volt Eclipse-ék bulija. Ez legalább is biztató. Nem tudom, mi a poklot kéne írnom, hogy végre felfigyelj erre a hihetetlen zenekarra, de vedd úgy, hogy most ide a végére pont azt írtam...
Uzseka Norbert



1997.szeptember OPEN

Az Eclipse körül az utóbbi időben valahogy nagyon összesűrűsödött a levegő. A történések közül talán az a legfontosabb, hogy hamarosan megjelenik első lemezük a Vida Music (LMS Records) gondozásában, köszönhetően annak, hogy még tavasszal megnyerték a cég vetélkedőjét. Ennek ellenére azt hiszem, nem vagyok egyedül azok között, akik az Eclipse-t eddig csak úgy emlegették, hogy "Ja, igen, ott játszi az a srác, aki a MHH és az Oroszlánbarlang közös vetélkedőjén a basszusgitárt nyerte." Pedig az Eclipse ennél sokkal, de sokkal több: igazi csapat, ahol mindenki világszínvonalon teljesít. A banda jobb megismerése érdekében kértem Barna Tamást, a zenekar egyik gitárosát, hogy egy kicsit járjuk körbe a zenekar történetét.
Az ECLIPSE zenekar 1990-ben alakult három taggal: Tisza Tamás - gitár, Barna Tamás - gitár és Hudák Attila - basszusgitár. Nem sokkal később csatlakozott a trióhoz Szarvas Attila dobos. Még abban az évben készült el a "Demo'90" c. felvétel, ami országosan nagyon jó visszhangot keltett. Az anyagot az akkor még létező Hard Life nevű rockzenei szaklap a hónap demójává választotta. A csapat szélesebb körben való megismertetésére azonban már nincs lehetőség. Egymást követik a bevonulások, aminek következtében a zenekar kiesett a zenei körforgásból. Az Eclipse 1992 augusztusában lépett újra színre. Ekkor jelent meg második demójuk, a "Man with Capitals". Ezen az anyagon már az új dobos, Takács József játszott. A zenekar úgy érezte, hogy a korai techno-thrash gyökereken túl kell lépni, teret engedve más zenei formákban is. Ekkor csatlakozott Rákos "Rezső" Tibor énekes, így az addigi gitár/ének kombinációt szétválasztva egy külön énekes-szövegíróval bővült a quartett. A mai Eclipse története tulajdonképpen innen számítható. Az új szerzeményeknél már egyértelműen feltűnnek a pszichedelikus, a doom-os és a jazz-rock-os elemek, amik a dallamvilágban és a számok szerkezeti felépítésében jól felismerhetoek. A szövegek is jóval elgondolkodtatóbbá és ironikusabbá váltak. A progresszív hatások, aszimmetrikus ritmusok és a "szabvány" rocktól eltérő zenei megoldások megjelenése a közönség megosztását is eredményezte. Az igényesebb zenehallgatók és a szakma elismerését viszont azonnal kiváltotta a zenekar. Ezt a '94-es Rockland tehetségkutató versenyről elhozott első helyezés is bizonyítja. '96 januárjában készült el egy 6 számos promóciós felvétel, így a zenekar rákerülhetett a Metal Hammer Hungarica magazin 96-ban megjelent "Demonstráció 3" című válogatás-albumára. A következő év márciusában megrendezett LMS tehetségkutató verseny is maximális sikerrel zárult az együttes számára. Az első helyezettnek járó lemezszerződést megnyerve készülhetett el az Eclipse első önálló albuma "Soft Orange" címmel. Az az érzésem, ebből nem sokan tudták meg, hogy milyen zenét is játszik valójában az Eclipse. Persze mindannyiunk számára kötelező minden elérhető Eclipse koncert, de addig is irányadók lehetnek az alábbiak, amelyeket a banda '96-os promofelvétele alapján írtam. Gondolom, a zenekar nem fog homlokegyenest mást játszani a lemezen... Talán nem is lepődnek meg nagyon a srácok, ha mindenek előtt azt jelentem ki, hogy szerintem ez a zene úgy lett progresszív, hogy eredetileg nem is szánták annak... Vannak zenekarok, amelyeken érződik, hogy úgy kerülik a négynegyedet, mint "bétót" a jó zenét. Nem így az Eclipse. Mindig tudják, hogy éppen mire van szükség és milyen mennyiségben. A számok hallgatása közben nem a nagy nyugati progresszív zenekarok jutottak eszembe, hanem sokkal inkább olyan riffcentrikus, doom-os, döngölős zenék, mint a Corrosion of Conformity, a Trouble és a Facelift korszakbeli Alice In Chains. Mindezt óvatosan gyúrd össze némi Voivod-dal (csak egy csipetnyit!) és már közel jársz az Eclipse titkához. Mert titok is van bőven. Például a szövegek. Ilyeneket csak az általam legjobbnak tartott Buddy Lackey ír. Úgy elvont, hogy közben nem válik ál-intellektuális baromsággá, hanem pontosan tudod, hogy miről van szó. Remélem - nem a magam kedvéért -, hogy a szövegek magyarra fordítása is bekerül a lemezborítóba!



1997.szeptember OPEN

Megnéztük...
ECLIPSE
Pepsi Sziget '97.08.15.
Banán Színpad 03:15
Egy kissé furcsa volt az Eclipse-t egy szintipop (á la Depeche Mode) után látni, de hát ez egy ilyen színpad volt. Mindegy, ennek ellenére hatalmas koncertet nyomtak a fiúk. Már rögtön az első számoknál szinte lehengerelt az az intenzitás, amellyel belevetették magukat a zenébe, és ebből jócskán kaptunk a képünkbe... De még milyet! A novemberben megjelenő első albumuk volt terítéken, olyan számokkal, mint A harang (The Bell), A folyó harmadik partja (The third bank of the river), A gyermekkor vége (The childhood's end) és a lemez címadó dala is elhangzott: a Puha narancs (Soft orange). Külön kiemelném a nagyon magas technikai színvonalú hangszeresek közül a basszusgitárost, aki felvette a hátára az egész zenekart, sziklaszilárd alapokat biztosítva nekik. Ehhez párosult a precíz dobjáték és valami elképesztően egyéni gitármunka, mind a hangszerkezelést, mind a dallamvilágot tekintve. A frontember kissé introvertált egyénisége az egész zenekart befelé fordulóvá varázsolta - valószínű, egy jobb időpontban és lelkesebb közönséggel ez másképp lett volna... Hát igen, a közönség: a nagyon késői időpont és a színpad eldugottsága nem igazán járult hozzá a nézőszám tekintélyes növekedéséhez. Kb. 50 lelkes, fáradt vagy éppen csak odatévedt ember hallgatta őket, ám aki csak egy kicsit is odafigyelt, az végig ott maradt. Szóval számomra ez volt a Sziget egyik legnagyobb zenei élménye!
Perényi Ádám



1997/11.9.évf. METAL HAMMER

ÉLŐ FÉM
SEAR BLISS/ECLIPSE
Bp., Riff-Rööfff
Nem mondom, hogy bárki elmehetne egy Sear Bliss kvalitású csapat elé, de úgy érzem, hogy az Eclipse megállta a helyét. A miskolci ötösfogat a napokban fogja megjelentetni az első lemezét, amin technikás progresszív metal zene lesz hallható. A dalok nagy része már ismert volt vagy a demókról vagy az utóbbi koncertekről, közülük a Childhood's End nagyot tarolt, ahol csak a dobos nem tappingelt és a Three Banks is, ami egy kicsit kilóg az Eclipse nótái közül, de megdöbbentő nótaírási rátermettségről tanúskodik. A srácok feldolgozásként a Voivod-tól a Tribal Convictions-t és a Tool-tól a Prison Sex-et nyomták, de úgy, hogy ennél jobban csak a eredeti dalalkotók tudnák eljátszani őket. Akit érdekel az egyik legjobb magyar csapat, az feltétlenül szerezze be a lemezüket.



1997.november 26-december 3. CAFÉ

Kisvárosunk, Miskolc zenei színterének egyik jelentős együttesét, a progresszív fémet játszó ECLIPSE-t szeretném ezúttal bemutatni
A zenekar 1990-ben alakult három taggal: Tisza Tamás - gitár, Barna Tamás - gitár és Hudák Attila - basszusgitár. Nem sokkal késobb csatlakozott a trióhoz Szarvas Attila dobos. Még abban az évben készült el a "Demo'90" c. felvétel, ami országosan nagyon jó visszhangot keltett. Az anyagot az akkor még létező Hard Life nevu rockzenei szaklap a hónap demójává választotta. A banda szélesebb körben való megismertetésére azonban már nincs lehetőség a hadsereg beleszólása miatt. Egymást követik a bevonulások, ennek következtében a zenekar kiesett a zenei körforgásból.
Az Eclipse 1992 augusztusában lépett újra színre. Ekkor jelent meg második demójuk, a "Man with Capitals" címmel. Ezen az anyagon már az új dobos, Takács József játszott, a zene a korszellemnek megfelelő techno-thrash, később ezeken túlléptek, teret engedve más zenei formáknak is. A dobos révén a képbe került Rákos "Rezső" Tibor énekes, így az addigi gitár/ének kombinációt szétválasztva egy külön énekes-szövegíróval bővült a quartett.
A mai Eclipse története tulajdonképpen innen számítható. Az új szerzeményeknél egyértelműen feltűnnek a pszichedelikus, a doom-os és a jazz-rock-os elemek, amik a dallamvilágban és a számok szerkezeti felépítésében jól felismerhetőek, progresszív hatások, aszimmetrikus ritmusok és a "szabvány" rocktól eltérő megoldások jelennek meg.
1996 januárjában készült el egy 6 számos promóciós felvétel, így a zenekar rákerülhetett a Metal Hammer Hungarica magazin 96-ban megjelent "Demonstráció 3" című válogatás-albumára. A következő év márciusában megrendezett LMS tehetségkutató verseny is maximális sikerrel zárult az együttes számára. Az első helyezettnek járó lemezszerződést megnyerve készülhetett el az Eclipse első önálló albuma "Soft Orange" címmel. Sajnos a megjelentetés már nem ment ilyen simán, a kiadó szűkmarkúsága, hanyagsága után a banda saját kiadásában látott napvilágot és került a boltok polcaira az anyag CD-n és kazettán. A lemezen tíz, '93-97 között íródott, meglehetősen bonyolult és tömény szám található. Egy zenepedagógus barátom szerint nagyon érdekes hangokat és hangszerelési ötleteket használnak, talán ennek is köszönhető zenéjük kaotikussága. A szövegíró/énekes érkezésével az érzelmi ingadozásokról szóló szövegek sokkal inkább emberközpontúbbak, lebegősebbek lettek. "Az Eclipse szövegvilága az emberi érzések, pillanatok és rezdülések összegzése, mely valamiféle irodalmi igényességet kíván tükrözni, sablonok és egyéb demagóg mellébeszélés nélkül. A fő témakör az ember-ember, ezen belül a férfi-nő kapcsolat. A szövegek mind a saját "gondolkodás kényszerem" termékei. Az elhagyatottság, a fájdalom, a szerelem és a barátság érzésének masszájából születik minden dal, fölösleges szirupok nélkül. Látomások és álmok kavalkádja. Nincs törekvés az azonnali érthetőségre, mivel a benyomások nincsenek rendszerezve. Az időnként felbukkanó expresszív - néhol szürreális - látásmód elvontsága miatt filozofikus életszemléletet takar, ami megpróbál minden ál-intellektuális közhelyek nélkül hozzáidomulni a zene - szintén nem elsőre megemészthető - bonyolultságához. Röviden: mindenki által ismert és átélt dolgok kellő igénnyel való tálalása." - mondja Rezső. A lelkesedés és tenni akarás mit sem lanyhul a csapatban: sorra gyártják új szerzeményeiket, amik zeneileg és szövegileg az eddig megszokott síkon mozognak, sőt a klasszikus értelemben vett progresszivitás még jobban érződik rajtuk.
Hogy hazánkban a kiadók nem nagyon érdeklődnek az ilyesmire, arra a legjobb példa, hogy egy olasz és egy angol label is próbálja őket a hálójába keríteni. A csapat most zajló koncert-körútja keretén belül járja az országot, melynek miskolci koncertjére december 5-én kerül sor a Vian Klubban, vendégük a Stream nevű, jazz-rock formáció.
Bízom abban, hogy a hányatott sorsuknak a közeli jövőben meglesz a gyümölcse, és nem fáradtak eddig hiába.
Tamasi Norbert



1997/12-1998/1.9.évf. METAL HAMMER



ÉLŐ FÉM
II. Progresszív metal fesztivál
Pécs, Az Gyár
Aztán az Eclipse alaposan visszavett a közönség lelkesedéséből. Elképesztően borult, súlyos és komplex a zene, de merem állítani, az est legjobbjai voltak. És nem csak azért, mert itt a legjobbak a zenészek. Látványban sem volt hiány, és egyáltalán, az egész zenekarból áradt a jó értelemben vett profizmus és a Művészet. Van, aki azt mondta, letargikus hangulatot teremtettek, de engem speciel nem úgy taglózott le a miskolci csapat. Egyszerűen ez a zene annyira más, annyira különleges és megfoghatatlan, hogy nem csak elsőre nem lehet befogadni, de "hagyományos" hozzáállással sem. Eleve vagy rád talál, és átvisz egy megváltozott tudatállapotba, vagy elmegy melletted. Minthogy egyértelmuen az előbbi csoportba sorolom magam, minden újra szokatlanra vágyó arcnak ajánlom, hogy próbálkozzon sokat az Eclipse-szel (hamarosan itt a Soft Orange album), mert ha egyszer bekattan a dolog, minimum a legjobb magyar bandának fogja őket tartani.



1997/12-1998/1.9.évf. METAL HAMMER



SOKKOLÓ KORONGOK
Kósza álmok hajszálaid között, ujjaimnak apró szikrák, simítják az éjt. Lebegés egy szoba közepén, a semmiben. Nincs semmi más. "Az álmatlanság új utakat mutat. Gumikarikám elszakadt. Lágy narancs dallamokba temetkezem..." Félálomban lépdel az utcán, lényét az elmúlt éj tölti be. A város csak lassan jut el agyáig. Fájdalmat okoz, megzavar, széjjeltép: csak a lélek marad, csak az érzés. Milliónyi impulzus, "tűsarkak taposnak a gondolataimba", kívül. És az áram. Bennem a vér, én a város forgatagában, a város a világ sodrában. Áramlik a Zene. Lágy narancs dallamai, csalóka pici álmok volnának csupán? Csókok emléke a hajnalból? Lélegezd be mélyen. Ne a város beteg levegőjét, ne a szmogot, a fájdalmat és dühöt. Szívd be tüdődbe a Zenét. Hagyd, hogy elárasszon, hogy át- meg átfolyjon rajtad, hogy szeressen... "Ráfekszem a dallamokra. A magasba húz most minden. Végre szabadon engedhetem magam egy kissé. És nevethetek azokon, akik rajtam nevetnek..."
Képek, ismerősek mindannyiunknak. Nem olyasmiről szól, amit csak kevesen ismernek. Épp csak másként. Nem csak, mint a többi: minden alkalommal másként, mindig mást ad. Ez a zene lassan adja át magát a hallgatónak. Sok-sok meghallgatásba telik, mire elkezded felfogni, milyen fantasztikus. Lehet, hogy már elsőre észreveszed, de nem számíthatsz igazi mélységeire. Nem bonyolultabb, mint maga az Élet, mint az érzéseid, a gondolatok a fejedben, mikor valami változik, mikor valami van benned. A Soft Orange ébredése, mikor vissza kell jönni az álmokból, és folytatni a hétköznapokat, a Trip (Utazás) szerelmes repülése, a Crimson Wind (Karmazsin szél) az emberi kapcsolatok fájdalmas üressége, a Childhood's End (A gyermekkor vége), mikor ráeszmélsz a világ fekélyes, pusztító betegségére és bajára, és kifordulsz önmagadból, amint a világ a négy sarkából... Mi más lehetne ez a zene, ha nem bonyolult és összetett?!
Hogy is mondhatnám el, milyen az Eclipse zenéje?! Minden, amit mondhatok, ezerszer leírt klisé. Egyéni, progresszív, különleges. Így tudod, miről van szó?! Nem, ezt hallani kell. Áldozni rá időt, anélkül nem megy. Mesélhetek a hatásokról, de egy sem abszolút igaz. King Crimson, Pink Floyd, Tool, Voivod, korai Alice In Chains, Sting, Sabbath, Mindfunk, Slogan és még ezernyi más, pillanatra felsejlő szín, párhuzam. Még talán a Tool-hoz áll legközelebb, legalább is a jelen zenéit tekintve. Persze, tudom, ez itt Magyarország, felesleges emlékeztetned. Nem szólhat úgy, nem lesz hozzá olyan klip, nem lesz akkora underground legenda. De legalább hallhatjuk, legalább megjelenik!
Rezső hangja felér egy pszichológiai tanulmánnyal, a szövegekkel együtt. És a Zene is, persze. Tudom, hogy megy ez: a többség azt mondja majd, ez befoghatatlan, élvezhetetlen, ezek őrültek, mit játszanak már itt össze-vissza. Bocs, de kurvára nem így van! Az Eclipse-ben zsenik játszanak (Tisza Tamás és Barna Tamás gitárosok, Takács József dobos, Hudák Attila basszusgitáros, Rákos "Rezső" Tibor énekes), és a Soft Orange mestermű, mely mindenkinek kötelező, aki az előremutató zenéket szereti. Igazából csak azt bánom, hogy a nagyon fogós Shining Sun, és az érzékeny, szép 69 fok nem került fel rá. Persze így is minden benne van; ez egy csoda.
"Hangosak mint a bombák a robbanó szavak a szalagokról, És te is, ha hozzám szólsz, Szükségem van ezekre a hangokra..."
Uzseka Norbert



1997.december-1998.január ROCK INFORM

ECLIPSE: Soft Orange
Akik a kilencvenes évek elején hallották utoljára az Eclipse-t, azok bizony többször is ki fogják kapni a hanghordozót (CD, kazetta) a készülékükből, attól tartva, hogy valami más anyag került a tokba. A miskolci csapat ugyanis a thrash és a power metal mezsgyéjén indult el hosszú vándorútjára. Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fémzenének egy progresszívebb irányzatát követik. Számaik komplexebbé, egyre bonyolultabbá váltak. A mai napig is ezt az utat róják sejtelmes és pszichideliába is bele-belelendülő zenéjükkel. Sok, a hagyományos értelemben vett metal hívő fordult el tőlük, szerzeményeik túlságosan nehezen emészthetőek lettek ennek a rétegnek. Ezzel tisztában voltak (vannak) barátaink, de mégis kitartanak saját világuk mellett. Ők tényleg önmagukat öntik zenébe, és ettől "igaz", amit csinálnak. És itt az eredmény, végre kiadóhoz jutottak ők is, valamint itthon igazi zenei színfolttá nőtték ki magukat. Nincs is igazi progresszív rockfesztivál nélkülük. Sokan mondogatják, hogy ezt a zenét nem lehet sokáig élvezni, annyira összetett és elvont. Valóban, csak otthon, nyugodt körülmények között, semmitől sem zavartatva lehet hallgatni. Ha egy pillanatra is elkalandozik a gondolatunk, azonnal elvesztjük a fonalat. A szerzemények telítve vannak ötletekkel, éles hangulatváltásokkal. Egyik pillanatban űrbéli, misztikus lebegés kerít hatalmába, a másikban kőkezek tépnek ki a hipnotizált állapotból, és légkalapáccsal lapítanak szét a betonon. Az ének az, ami Ariadne fonalaként vezet át a részek között, mellyel Rezső óv minket az eltévedéstől. Néhol már-már a jazz vizeire eveznek, ezt részben Jocinak (dob) köszönhetjük, aki e műfajban is teljesen otthon érzi magát, sőt szinte kizárólag a megfejthetetlen megoldások vonzák. A számokban hemzsegnek a virtuóz hangszeres részek, emellett a technika csodáit is segítségül hívta a két gitáros, Tisza Tamás és Barna Tamás. Néhol már fel sem tűnik, hogy a gitár az eredeti hangszer, de így remekül segítenek a hangulatfestésben.
A lemez annyira egységes, hogy külön-külön nincs értelme értelmezni a dalokat. Szinte mindenhol azonos felépítésűek a számok, általában egy depresszióba hajló résszel indulnak, ami hol egy akkordbontásból áll, vagy Hudák Attila basszusgitáros villant egyet. Ezek után szinte pofonegyszerűen beüt a főtéma. Ezalól kivétel a "Poker face", ami talán a legérthetőbb, és a hagyományosabb értelemben megfogant metal szám, persze csak hozzájuk képest. Náluk már szinte nem is együttesről beszélhetünk, hanem öt, rendkívül karakteres egyéniségről, akik különbözoségéből áll össze egységgé az anyag. Ez adja azt a különleges eszenciát, ami ilyen eredetivé teszi az Eclipse-t. Ha kicsit nyugatabbra születtek volna, most az ország szegényebb lenne egy tehetséges és fantáziadús együttessel, a világ meg gazdagabb.
Gy. Sza-bölcs



1996.02.14. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
MISKOLCI ROCKTÜKÖR
Barna Tamás (Eclipse):
Az elmúlt időszakot vizsgálva én azért visszanyúlnék '94 végéig, amikor is a Rockland tehetségkutatóját megnyertük. Ám hiába volt a kulcs a zsebünkben, a rossz menedzselés miatt az ajtók nem nyíltak meg, a nagyobb rendezvényekről sorra lemaradtunk. Ennek ellenére, ahol adódott lehetőség a fellépésekre, oda el is mentünk, így kerültünk Debrecenbe és Esztergomba is. A múlt év azzal telt, hogy egy olyan kvalitású anyagot hozzunk össze, amit ebben az évben lehetőség szerint ki lehetne adni. Az időközben terjesztett promóciós kazettánk hűen bizonyítja azt, hogy egy merőben más jellegű dologgal kísérleteztünk, mint mondjuk az utolsó hivatalos kiadványunkon is található Thrash-metal ízű zene. Ez már egy teljesen más hangzásvilág, jóval progresszívebb, "elszálltabb" hangokkal, aszimmetrikus ritmusokkal, de ami a leglényegesebb, az egész anyag jóval lassabb lett. Szóval, ha nem jön össze valamelyik hazai kiadóval a party, úgy a magánkiadás útját fogjuk választani.



1996. RITUÁLÉ


INTERJÚ - ECLIPSE
A miskolci zenekar eddigi két demója után most egy új felvételt rögzített. Nagyon elfoglaltak jelenleg a srácok, és hogy mivel töltik az idejüket, az első kérdésem is erre irányult.

- Mit csinál jelenleg az Eclipse zenekar?
- Készítettünk egy 50 perces anyagot, amit ki fogunk tudni adni, remélhetőleg lemez formájában. A Demonstráció III-ra készítettünk egy dalt, amelyet már el is juttattunk az illetékeseknek. Lekötöttük a szerződéseket és már csak a koncertsorozat van hátra.

- Ha jól értesültem, valami merőben új dologgal próbálkoztok.
- Gyökeres a változás, a régi thrash-sel mi teljesen szakítottunk, bár még nyomokban felfedezhető a korábbi stílusunk. Progresszívebb, elszállósabb lett ez az anyag, több szólamú, lassabb. Meg hát ami még nagyon fontos dolog, már külön énekesünk van.

- Mi a célja a zenekarnak, hiszen a nagyközönség nemigen kap rá erre a muzsikára, s nem bánjátok, hogyha ezen az underground szinten kell maradnotok?
- Ezt a zenét a nagyközönség nem bírja befogadni. A régebbi zenénkre sokkal nagyobb igény van. Az a tapasztalat, hogy van egy kis rész, aki egy olyan vájtabb fülü közönség, de van aki a döngölést szereti és általában azt mindenki leveszi. Ha underground szinten bármit elérnénk, az már pozitívum. Ezért is nem küldjük most szét felvételeinket. Itt minden piacorientált. A nagy kiadók inkább kiadják háromszor Szandit, minthogy minket egyszer is. Nekik nem a fantázián múlik, nekik a kaszálás kell. Minél több pénzt bezsebelni.

- Ha jól hallottam, külföldön is keresgéltetek kiadó után.
- Igen. Svéd, belga kiadókkal is próbálkoztunk.

- Mit kell tudni az utolsó demótokról, amit mindenképpen fontosnak tartasz?
- Hogy nem demónak készült. Része az anyagnak, amit ki akarunk adni. '92 óta folyamatosan készítjük az ilyen garázsfelvételeket, most pedig készül egy garázsválogatás és azon is szerepelünk majd. Az ilyen dolgokra vannak anyagi lehetőségek. Ez egy bemutató jellegű felvétel.

- Nagyon érdekelne, hogy miről szólnak ezek az új dalok!
- Ez teljes mértékben az énekesünk szíve világa, helyzetképek, szituációk. Van olyan, mikor egy bizonyos számrészletre írja a szöveget, de van, mikor a régebbi verseit illeszti rá a zenére vagy ír külön új témákat.

- Milyen zenekarokat hallgattok legszívesebben?
- Mindannyian más zenét. Pink Floyd, King Crimson. Néha még thrash-t is, de ez már csak nosztalgia. De gyakorlatilag bármit. (Kings X.)

- Koncertekkel hogy álltok?
- Szeptember 27-én voltunk Pécsett egy progresszív fesztiválon. (Ahol az Eclipse-en kívül még három zenekar lépett fel: Symmetry, Everflow és Stone Hange - szerk.) Jövő héten Miskolcon játszunk a Mindcrime-mal. Szombaton lépünk fel Nagyváradon és november 2-án Kassán. Aztán Budapesten is lesz egy-két bulink.

- Milyen hazai zenekarral mennétek el legszívesebben turnézni?
- Zenei szempontból nem tudom, de bárkivel, aki szívesen fogad.

- Ki a zenei példaképed?
- Sok profi zenét hallgatok, de nem akarok kiemelni egyet sem. Van olyan, aki nem egy Satriani, de a maga nemében profi.

- Mondj egy kedvenc nótát az újak közül!
- Talán a Harang (The Bell). Magyarul ez a címe.



1996/11. 8.évf. METAL HAMMER



SOKKOLÓ KORONGOK
Demonstráció III (Rock Top)
ECLIPSE: A miskolci csapat nem játszik népszerű zenét. Ám egyszerűen nem lehet szó nélkül elhajtani Eclipse-ék zeneisége, a pszichedelikus muzsikák iránti vonzalmuk mellett. Instrumentálisan az egyik legerősebb társulat a CD-n, butácska közhellyel szólva a Crimson Wind, csakúgy, mint a teljes Eclipse repertoár, szárnyakat ad vágyaidnak. A páratlan ritmusok halmozása, a rengeteg törés mind azt sejteti, hogy valami nagyon töményről, megfoghatatlanról van szó. Ez a fajta metal alapú pszichedelikus, vibrálós muzsika eleddig nem nagyon került reflektorfénybe. Talán Miskolcon beindult valami, amiből a Kyuss rajongók csak profitálhatnak.



1996.június DZSUNGEL

KORONGVADÁSZAT
Eclipse: Demo
Hatalmasat változott a miskolci Eclipse a négy évvel ezelőtti, The Man With Capitals című demohoz képest. Pedig tagcsere nem történt a csapatban, mindössze kibővültek egy kiváló torokkal, Rákos "Rezső" Tiborral, akinek örömmel adta át a mikrofont Barna Tamás gitáros. Ezen a kazettán már nyoma sincs a thrash-nek, amit a zenekar ma játszik, leginkább progresszív doom-nak nevezhető. Vagyis a '70-es évek beállós rockbandáinak hatása keveredik a '90-es évek hangzás- és érzésvilágával. Szerencsére minden megmaradt, ami jó volt a régi Eclipse-ben: Takács József élményszámba menő, ízes dobképletei, Hudák Attila egyszerre jazz-es és gyomorba öklelő bőgőfutamai, a két Tamás (Barna és Tisza) húzós riffjei, dallamos szólói (jelentos Iommi-hatással), elszállós akusztikus témái és az új hang, Rezső kitunő, nem egyszer érzelmes énektémái (bevétele egyértelműen telitalálat volt!). A demoról senki sem mondaná, hogy a próbahelyen készült, egy négysávos magnó segítségével, ugyanis a legtöbb magyar lemez hangzását üti, és szól úgy, mint a Hellhound (kizárólagos ortodox, Sabbath-os doom zenével foglalkozó kiadó) bármelyik kiadványa. Nem is tudok az Eclipse-re pontosan illő jelzőket mondani. Talán ilyen zene születne, ha Tony Iommi jammelne egy alaposan lehangolt, beszívott Voivoddal. A nyitó Stonehands-ben szinte életrekel a régi Black Sabbath szelleme, Piggy-ék hatása pedig a Trip és a Shining Sun témáiban kristályosodik ki. De a fantasztikus The Bell vagy a Poker Face megalkotásához is hatalmas agymenetek szükségeltettek. A demot záró, akusztikus 69 fok kicsit eltávolodik a Sabbath világától, és a Cure zeneiségét idézi meg. Rezső itt is jól énekel, angol kiejtése sem fülsértő. A banda szívesen fogad koncertmeghívásokat is. A miskolci srácok úgy művelik ezt a kortalan műfajt, hogy nem váltak a tucat Sabbath-kópiák egyikévé. Abszolút lemezérett produkció, mindenkinek melegen ajánlott!
Kaposvári László



1996. TOXIK

ECLIPSE - NAPFOGYASZTÓK
A miskolci ECLIPSE első két demója (Demo'90 és a The Man With Capitals'92) bár egy profi techno-thrash zenekart sejtetett, mostanra már teljesen más zenét játszanak (lásd a Promo'96 ismertetőjét! - a szerk.) A többek között ezzel és a demonstrációs szereplésükkel kapcsolatos kérdéseimre felváltva válaszolt Barna Tamás (gitáros) és Kaposvári László (menedzser).

- Hogy sikerült elérnetek, hogy rajta legyetek a Demonstráció III. kiadásán?
BT: Idén januárban készítettünk egy 6 számos promokazettát, melyet elküldtünk a Metal Hammernek is. Telefonon jelezték Lénárd Laciék, hogy tetszik nekik az anyag, és ha akarunk, szerepelhetnénk a válogatáson. Mit mondjak? Akartuk...

- Melyik számotok került a Demonstrációra?
BT: Egy vadiúj dal, amely nem szerepelt a promoanyagon, a címe Crimson Wind.

- Kik az alapító tagok? Mióta játszotok együtt?
BT: Az Eclipse megalakulása 1989/90-re tehető. Hudák Attila -basszus-, Tiszta Tamás -gitáros- és jómagam képviseljük a csapat alapító tagságát. 1992-ben csatlakozott hozzánk Takács József -dobos-, majd egy év múlva Rákos Tibor -énekes-.

- Következő anyagotok már egy album lesz, amin rajta lesz a demotok és még néhány új szám. Hogyhogy magánkiadásban jelenik meg? A kiadókat nem tudtátok rávenni egy szerződésre?
BT: Kivel kötöttünk volna? A SONY-val vagy a POLYGRAM-mel, akik magasról leszarják a Rock/Metal zenéket?!?!
KL: Mivel itthon nem léteznek független, underground kiadók, más út nem is kínálkozott számunkra. Egyébként az anyagot valószínűleg demoként, és nem albumként hozzuk forgalomba.

- A promoanyagon kívül hány szám kerül a megjelenő demora?
BT: Kb. 10-11 szám lesz rajta, melyeket az elmúlt másfél-két évben írtunk; mint ez a 6 nóta (promo), a Demonstrációs Crimson Wind, aztán a Cage, a Let's Dance, a Near The Sun... Ugyanakkor vannak olyan vadiúj dalaink is, pl. a Soft Orange, melyet már kifejezetten a debüt albumra akarunk feltenni.

- Mi lesz a demo címe?
BT: Ezt még mi sem tudjuk.

- Melyik stílust tartjátok a legfőbb irányadónak a zenétekhez?
BT: Rengeteg zenei stílust szeretünk, egyes Death metal bandáktól a Barbaróig és a jazzig. Legfőbb inspirációinknak a következő bandákat nevezném: Voivod, Pink Floyd, King Crimson.

- Saját szavaiddal hogy tudnád leírni a zenéteket?
BT: Súlyos alapokra épülő progresszív doom-rock. A mi zenénkben - úgy érezzük - fellelhetők régi thrash-gyökerek, a zúzós alapok, ezeket keverjük egységet alkotó, mégis szétosztott szólamokkal, aszimmetrikus ritmusokkal és elszállós díszítésekkel. Már fiatal zenekarként, az első demon is törekedtünk a komplexitásra, és ez most, 6 év múltán sincs másként. Komplex elszállás...

- Játszotok valamilyen feldolgozást?
BT: Persze. Pink Floyd-ot, Tool-t is szoktunk, de az állandó programban tulajdonképpen csak egy "cover-song" szerepel, a Voivod-tól a Tribal Convictions.

- Milyen terveket dédelgettek a jövőre nézve?
BT: Olyanokat, mint bármely más banda. Szeretnénk minél többet koncertezni, turnézni, egy lemezszerződést összehozni, és talán egy kis pénzt is keresni végre az Eclipse-szel...

- Turnéztatok már valamilyen együttessel?
BT: Még sajnos nem, mert a zenekar első 3 éve a zöld rém leküzdésével telt, csak Rezső (Rákos Tibi) beszállása után kezdtünk összerázódni. Most viszont egy lehetőség is körvonalazódott, az Atomic-kal szeretnénk egy közös turnét, de még semmi sem biztos... Eddig még jobbára csak Miskolcon és a környező régióban játszottunk, messzebb csak Esztergomban, Pécsett és Pesten egyszer.

- Milyen külföldi kapcsolataitok vannak? Akartok külföld felé terjeszkedni kiadó vagy koncertek terén?
KL: Persze. A kiadókat tekintve csak ez az egy lehetőség áll fenn, ismerve a hazai helyzeteket. Nagyobb független kiadókhoz egy lemez nélküli bandának abszolút lehetetlen bekerülni, a kisebbeknél meg sokszor nincs annyi pénz, hogy foglalkozni tudjanak egy újabb zenekarral. Ráadásul az Eclipse zenéje nem áll túl közeli rokonságban a Paradise Lost, My Dying Bride-féle gótikus doom irányzattal, és ez szintén nem könnyíti meg a helyzetünket... Azért reméljük, hogy a nyitottabb gondolkodású Tiamat, Moonspell, stb. rajongók ránk is áldoznak majd időt.
Konkrétan néhány kiadó, akik kaptak a promoanyagból: MEGAROCK RECORDS (svéd), HEATHENDOOM MUSIC (svéd), MASCOT RECORDS (holland), MAUSOLEUM RECORDS (német), SHIVER RECORDS (belga), ECLIPTIC RECORDS (Izrael), STORM RECORDS (máltai), ECLIPSE RECORDS (japán)...
Mivel az anyag nagy részét az elmúlt 2 hétben postáztuk, visszajelzés még nincs túl sok. Koncertek terén is szeretnénk nyitni.

- Mi az oka annak, hogy a "Shining Sun" a demo egyedüli gyorsabb tempójú dala?
BT: Ez nem szándékosan alakult így. Régen hemzsegtek az ilyen, vagy még ennél is gyorsabb ritmusképletek, de erről kicsit leszoktunk mostanság. Sokkal többre értékeljük az ízes játékot, a különböző hangulatok muzikális megjelenítését, mint a sebességet. Ez annak is köszönhető, hogy az utóbbi időben ritmusszekciónk erősen eltolódott jazz irányba. Egyébként a Let's Dance is hasonló tempójú.

- Ki találta ki a neveteket? Konkrétan mire vonatkozik? Összefüggésben van a szövegeitekkel?
BT: "Nomen est omen". (Gyengébbek kedvéért: A név jel.) Egy barátunk, Mezőfi Imi találta ki. A konkrét jelentése nap-, vagy holdfogyatkozás, általánosan fogyatkozás, elsötétülés. Mivel beszállása óta Rezső a banda kizárólagos szövegírója, azt mondhatom, a név jelképezi a stílust és a zenénkbe ágyazott mondanivalót.

- Szeretnétek valamit üzenni a TOXIK olvasói számára?
BT: Aki szereti a komplex elszállós pszicho-doom-ot, az ne habozzon megvenni az új kazettánkat, eljönni a koncertjeinkre és megismerni minket!



1995. november ROCKINFORM
UNDERGROUND - ECLIPSE
A szokásos koncerteket leszámítva már jó két éve szinte semmi életjel arról a miskolci Eclipse-ről, akik mind közösségi, mind pedig egyéni szinten letettek egy-két dolgot az asztalra. A kitűnő muzsikusokat számláló borsodi ötös legutolsó hivatalos kiadványán, a '92-es "The Man With Capitals"-on érdekes hangulatú pszichedelikus thrash zenét nyújtott, ám azóta mintha elvágták volna a történet fonalát. A szerfelett kínos három éves hallgatás után a srácok ismét szeretnék elnyerni a súlyos metalhangokért áhítozó rajongók kegyeit, így az aktualitásokról az a Hudák Attila bőgős számol be, aki a hazai pályán kívül a Remo-Rudán Band-ben is nyesi a húrokat...
- A három éve megjelent utolsó demonkat még Barna Tamás - gitár/ének, Tisza Tamás - gitár, Takács József - dob és jómagam rögzítettük. Ehhez képest változott a felállás, ugyanis Rezső személyében önálló énekest és szövegírót is avattunk. Rengeteg új nótát szereztünk az évek alatt, és ezekből szeretnénk minél többet feltenni a valószínűleg még ebben az esztendőben elkészülő új stúdiódemo-ra, amelynek terjesztését promóciós és értékesítési szinten egyaránt fogjuk szorgalmazni.
- A zenéről egyelőre annyit árulnék el, hogy a nóták sokkal súlyosabbak, lassabbak, mint eddig valaha. Nagy hangsúlyt fektetünk a mázsás riffekre, és ezúttal a két gitár két eltérő szólamot fog játszani. A ritmusszekcióknál pedig jelentős szerepet kapnak a páratlan ritmusok, ezzel is jelezve azt, hogy minél agyasabb, feszesebb légkört szeretnénk létrehozni. Elég sok space hatást kevertünk a koncepcióba, de ha már a hatásokról beszélünk, idekívánkozik, hogy a dzsesszes, indusztriálisabb megoldások sem állnak távol tőlünk. Végül is nem tudnám konkrétan kategorizálni az irányvonalat, hiszen a korábbi techno thrash-es időkből is származtattunk jónéhány ötletet, de azt hiszem, mind technikailag, mind pedig a mondanivalót tekintve egy megújult Eclipse-t hallhatnak majd az érdeklődők.



1994.12.20. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
Mai miskolci zenekarok (8.)
Az Eclipse együttes az induláskor jó kritikát kapott. A zenekart 1990-ben alakította Hudák Attila, Barna Tamás és Tisza Tamás. Még ebben az évben megjelent első tizenöt perces demo kazettájuk, amely elég jó kritikát kapott és a Hardlife országos terjesztésű lapban elnyerték a Hónap demoja címet és poszterként is bekerültek a lapba. Ezután elég sok meghívást kaptak, felléptek többek között Sárospatakon, Miskolcon a Molnár Béla és az Ady Művelődési házban. Majd az Eclipse együttes életébe is, mint sok más zenekaréba beleszólt a katonaság, sorban hívták be az együttes tagjait, így gyakorlatilag megszűnt az együttes működése, 1992-ben kezdtek el újra tevékenykedni, és 92 augusztusában megjelentették második demo kazettájukat "The Man With Capitals" címmel. Ezen a demon hat szám volt, félórás előadásban, amelynek kiadása után töménytelen számban jöttek a felkérések például Tokajból, Kazincbarcikáról, Ózdról. De eljátszották számaikat Miskolcon a Vian Klubban és az Ady Művelődési Házban is. Majd úgy döntöttek, hogy az addigi gitár-éneket különválasztják és elkezdtek énekest keresni, akit Rákos Tibor személyében találtak meg.

Így tehát a pszichedelikus rockzene, a doom és a metál ötvözetét játszó Eclipse együttes felállása a következő lett: Hudák Attila basszusgitár, Barna Tamás és Tisza Tamás gitár, Takács József dob és az elobb említett Rákos Tibor ének. 1993 augusztusától ebben a felállásban működnek és koncerteznek. Legutóbbi koncertjeik például november: miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház, december kilencedikén Budapesten egy rock-kocsma. Eddig is és ezután is szívesen fellépnek bárhol, ahová meghívják őket. Jelenleg negyven-negyvenöt perces anyaguk van, és kilenc új számunk, ezt szeretnék a közeljövőben valamilyen formában megjelentetni, amelyhez keresik még a szponzorokat és a kiadót. Videoklippet szeretnének, de egyelőre nem tudnak csinálni, mivel nincs rá elég pénzük. Reklám célra addig is felvettek egy kis montázst, amelyet bárkinek elküldenek, aki érdeklődik a zenekar iránt. Az Eclipse együttes vezéregyéniségei saját bevallásuk szerint olyan számokat próbálnak szerezni, amilyenek ma még nem jellemzok a kortárs rockzenére, és gyakran jazz-rock-os megoldásokat is tartalmaznak.

Eclipse Zenekar 2014 ℗ Minden jog fenntartva